Dollárdemokrácia

Az Egyesült Államok egyes körökben felváltotta a mennyország szerepét, így aki arra vetemedik, hogy a fent elmondottakat megkérdőjelezi, azt automatikusan bolondnak, a rendszer közveszélyes ellenségének kiáltják ki, ami azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy igazuk is van.

Érdekes elemzést közölt az amerikai Forbes magazin: az Egyesült Államokban egyre nagyobb szakadék tátong a felső tízezer és a lakosság tetemes részét kitevő alsóbb osztályok között. Az ország 400 leggazdagabb emberének vagyona eléri a 2,29 billió dollárt, vagyis a lakosság 0,1 százaléka birtokolja az összvagyon 22 százalékát. Csak összehasonlításképpen, 1979-ben még „csak” az összvagyon 7 százaléka volt a kezükben. A felmérés azonban azt is kiderítette, hogy a lakosság leggazdagabb tíz százaléka mára ugyanakkora vagyont tudhat magáénak, mint a fennmaradó 90 százalék együttvéve. A neoliberális propaganda erre azt válaszolja, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, becsületes munkával bárki felküzdheti magát a felső tízezerbe. Ezt a tündérmesét persze már egyre kevesebben hiszik el, a gazdagok és a szegények közötti növekvő szakadéknak azonban van egy ennél súlyosabb vonzata is, amire Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász hívta fel a figyelmet a napokban tartott budapesti előadásán. A Columbia Egyetem professzora szerint az Egyesült Államok a fejlett világ legegyenlőtlenebb társadalma, márpedig a társadalmi egyenlőtlenségek nem csak morális problémát jelentenek, a gazdasági különbségek politikai egyenlőtlenségekhez vezetnek, ami a demokrácia stabilitását veszélyezteti.

A jogállamra hivatkozva Stiglitz szerint az elit saját magát kezdte jogi eszközökkel körülbástyázni, ami oda vezetett, hogy Amerikában ma olyan demokrácia van, ahol a pénznek aránytalanul nagy a befolyása. A felső tízezer alapvető érdeke persze az, hogy ez így is maradjon, az általa birtokolt médián keresztül így a nap huszonnégy órájában azt sulykolja az emberekbe, hogy ez a világ legtökéletesebb rendszere, ez az igazi demokrácia, és aki mást gondol, az a demokrácia ellensége. Az igazság azonban az, hogy az áldemokratikus elvekre hivatkozva épp ők azok, akik a legnagyobb erőbevetéssel dolgoznak a valódi demokrácia végleges felszámolásán, és elvárják, hogy ehhez még tapsoljunk is nekik.