Diszkriminatív lépések, avagy a cipő nyelve

Ez szlovákiai magyar közegben önmagában figyelemre méltó, ugyanis közösségünkre inkább a passzivitás jellemző – ennél sokkal nagyobb sérelmekre sem reagáltunk spontán polgári megmozdulásokkal.  Nem mintha egy ember kirúgása a munkahelyéről a nyelvhasználat miatt nem lenne elég nagy baj. Igenis, az. Pláne egy olyan helyen, mint Somorja. S bár a dolgot bizonyítani gyakorlatilag lehetetlen, sejtjük, hogy több ilyen eset van. Mit tehetünk tehát annak érdekében, hogy hasonló eset ne forduljon elő? Pontosan azt, amit a somorjaiak tettek.  A társadalomban érvényesülő normákat ugyanis elsősorban nem az alkotmány, nem a törvények, hanem a társadalom tagjai közt meglévő, ki nem mondott egyezségek határozzák meg. Az, hogy min háborodunk fel, s mit intézünk el csak egy legyintéssel. Vagy, hogy mi az a szint, amin túl egy embert kirekesztünk a társaságból, nem megyünk be egy üzletbe, vagy nem szavazunk egy pártra. A diszkrimináció és a korrupció is törvényileg tiltva van, mégis dívik, mert az emberek hallgatólagosan beleegyeznek. Azaz, eltűrik a környezetükben, nem tesznek ellene semmit.  Ezért fontos, ami Somorján történt. Hogy valóban jogsérelem érte-e Juditot, valószínűleg sosem fog kiderülni. Azt már viszont tudjuk, hogy a somorjaiak érzékenyek a témára, s ezt nyilvánosan ki is merik fejezni. Ez jó esélyt teremt arra, hogy a vállalatok a jövőben nagyon meggondolják, tesznek-e diszkriminatív lépéseket alkalmazottaikkal szemben. S ha történnek ilyenek, az érintettek ne hallgassanak az ügyről, mert tudják, a közösségük támogatja őket.