Danko, a házmester

A változások főtervezője és kivitelezője Andrej Danko házelnök. Az SNS elnöke egyáltalán nem titkolja, hogy a nyári szünet előtti ülésen történtek miatt írja át a házszabályt. Akkor a parlament ellenzéki alelnöke, Lucia Ďuriš Nicholsonová (SaS) a kormánypártiak obstrukciója ellenére próbálta megnyitni az ülést – elegendő képviselő volt a teremben, de a kormánypártiak nem nyomták meg a jelenléti gombot. Néhány ellenzéki képviselő pedig egy transzparenst függesztett ki a belügyminiszterről, meg arról a vállalkozóról, akivel Robert Kaliňák kiváló üzletet ütött nyélbe. A parlamenti többség obstrukciót alkalmazott a kisebbséggel szemben, az ellenzéki képviselők pedig fotókat, videofelvételeket készítettek az ülésteremben zajló dolgokról, azonnal feltették azokat a Facebookra és ország-világ láthatta. A házszabályt most úgy akarják módosítani, hogy többé semmi ilyesmi ne történhessen meg. De Danko nem elégedett meg ennyivel, továbbment. 

Az új házszabály a hivatalos megfogalmazás szerint „a törvényhozás hatékony működését hivatott biztosítani”. Eduard Adamčík képviselő (Híd) mindenféle szépítgetés nélkül kimondta: „A kormánykoalíciónak a programját kell teljesíteni, nem pedig ellenzéki javaslatokra és sehova sem vezető vitákra fecsérelni az időt”. Hogy a kormánykoalíciónak ne kelljen ilyesmikre fecsérelnie a drága időt, a képviselői felszólalások hosszát húsz percben szabnák meg. Az egyes frakciók vezérszónokai fél órát beszélhetnek. Az egyszerű képviselők csak egyszer szólalhatnak fel egy vitában, ezzel szemben a parlament vezetése és a miniszterek annyiszor, ahányszor csak akarnak, és addig locsoghatnak, amíg be nem rekednek. 

A Nyitott Politikáért Központ kimutatása szerint a képviselők döntő többségének felszólalásai nem hosszabbak tíz percnél. A következő csoportba tartoznak azok, akik úgy húsz percben képesek összefoglalni a mondandójukat, a harmincperces felszólalások kivételesen ritkák, a hatvan perchez közelítő pedig egyedi. Az elemzőközpont összegzése szerint tehát minden logikát és valóságalapot nélkülöz a felszólalások számának és hosszának korlátozása. Hacsak… Az egész akkor kap értelmet, ha előzetes óvintézkedésnek szánják olyan esetekre, amikor az ellenzék hosszan és kitartóan szeretné sorolni, hogy miért kellene végre lemondania a belügyminiszternek vagy a kormányfőnek. 
A házszabály tervezett változása növeli a parlament vezetésének hatásköreit, és több jogot biztosít a kormány tagjainak, mint maguknak a képviselőknek. 

Ez pedig parlamentáris demokráciában elfogadhatatlan – nem az ellenzék véleménye szerint, hanem a józan ész alapján. „Felháborító, hogy a parlamentben, amely a politikai vita terepe, egy miniszternek több joga legyen, mint maguknak a megválasztott képviselőknek” – mutatott rá Juraj Hrabko publicista. A választók akaratából parlamentbe került képviselőket így „hazai pályán” tennék alsóbbrendűvé azoknál a funkcionáriusoknál, akik pártakaratból kerültek pozícióba, és ez a képviselők alkotmányos jogait is degradálja. 

Egy-egy kormánykoalíció pártjai szinte mindig úgy viselkednek, mintha valakitől garanciát kaptak volna arra, hogy ők aztán már sose fogják koptatni az ellenzéki padsorokat. Persze tudjuk jól, hogy egyszer úgyis ott kötnek ki, és az az ostor, amit korábban az ellenzékre fontak, végül rajtuk is csattan. Ez lesz Danko módosításával is, ha elfogadják… 

A szerző a Trend hetilap kommentátora