Csökkenőben a lúzerek száma

Azt mondják, mindenki úgy segít magán, ahogy tud. Aki nem ragadja meg a kínálkozó alkalmat a rendszer kijátszására, nem csúszik be a kiskapukon, az egyszerűen lúzer. Tudtuk ezt eddig is, mi, lúzerek, így talán nem lepődünk meg a most következő számok láttán. A Focus közvélemény-kutató ügynökség friss felmérésének sokkoló eredményeit olvasgatom.

Valamivel több mint ezer embert kérdeztek meg, és ez alapján kiderült, hogy a lakosság 48%-a, azaz közel fele szerint nem éri meg becsületesnek lenni Szlovákiában. Az iskolai csalásokra fókuszáltak, mert szerintük ott van a későbbi korrupció melegágya.

A válaszadók 13%-a egyáltalán nem tartja problémásnak, ha valaki puskázik dolgozatíráskor, egyharmaduk pedig csak „kis problémának” tartja. Az utóbbi csoport 86%-a szerint felesleges ilyen bagatell dologgal foglalkozni. Az iskolai csalás normalizálása és a becsületes magatartásról való lemondás a felmérés résztvevőinek felénél jelent meg, ráadásul elsősorban a fiatalabb korosztálynál. Vagyis kirajzolódni látszik az ország jövője. Aki tizenöt éves korában csaláshoz folyamodik a suliban (ez volt a felmérés alsó korhatára), az később sem érez lelkiismeret-furdalást, amikor diplomamunkát vásárol magának, és mondjuk sebész lesz, vagy hídépítő mérnök – hogy csak az emberéletre veszélyes kóklereket említsük.

A politikusokat nem is kellene említenem, de azért megteszem, hiszen ezek a fiatalok az utóbbi években egyenesen a tévéhíradóból értesülhettek arról, hogy a plagizáló csúcspolitikusoknak hajuk szála sem görbül. Mert ebben az országban maga az oktatási miniszter is másolta a diplomamunkáját. Aki azt bírta mondani a leleplezést követően, hogy itt az idő tisztázni és egységesíteni, mi számít plágiumnak, mert szegény diákok nem tudják, mikor lopnak és mikor nem.

Nyilván emlékeznek még a 2020 márciusában pozícióba került miniszterelnök plágiumbotrányára is, akinek eszébe se volt lemondani emiatt, inkább a Facebookon kért elnézést minden tisztességes diáktól – burkoltan lesajnálva őket – , midőn elismerte, hogy diákként bizonyos dolgokat tényleg lemásolt, amiért valószínűleg el kellene venni tőle a titulusát. A kormányfői posztról viszont csak akkor mond le, ha teljesítette valamennyi választási ígéretét.

A parlament elnöke szintén másolni volt kénytelen annak érdekében, hogy diplomát kapjon, őt ráadásul az a tanár védte, akinek a tanulmányát szóról szóra „átemelte”. És sorolhatnám még az eseteket, melyek azt bizonyítják, hogy az ügyeskedők jobban boldogulnak, mint a tisztességes emberek, hogy a papír a fontos, nem a mögötte lévő tudás.

A felmérésből az is kiderül, hogy jellemzően az idősebbeknél számít még a becsület.

Szóval lassan megtanulunk egy olyan világban élni, amelyben a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. De persze optimista végszót is találhatnék, ha politikus lennék. Hölgyeim és uraim, egyre kevesebb nálunk a lúzer.