Cseh belpolitikai modell lesz?

A legerősebb ellenzéki erővel, a Polgári Demokratikus Párttal kötött kompromisszumos megállapodás alapján az 1998 júniusi képviselőházi választásokon győztes Cseh Szociáldemokrata Pártnak lehetővé tette, hogy négy éven át stabil körülmények között kormányozzon. Emlékeztetőül: bár a választásokat a szociáldemokraták nyerték, és vezetőjük, Miloš Zeman kormányalakítási megbízást kapott az államfőtől, a 200 tagú képviselőházban megszerzett 76 mandátum nem volt elegendő többségi kormány megalakításához. Az ellenzéki megállapodás lényege: a Klaus-párt a parlament két háza elnöki posztjának fejében kötelezte magát, hogy a négyéves megbízatási időszak alatt nem engedi megbuktatni a kisebbségi szociáldemokrata kormányt. A szerződésnek köszönhetően, amelyet „félidőben“ újabb megállapodással egészítettek ki, a cseh belpolitikai színpad négy évig stabil volt, tehát a szocdemek aránylag nyugodtan kormányozhattak, s nem kellett állandóan bukástól tartaniuk. A stabilitást főleg a gazdasági szféra méltatta pozitívan, mert kedvezett a fejlődésnek, s a Csehország a négy év alatt kijutott a hullámvölgyből, s ma gazdasága folyamatosan növekszik. A belpolitikai kiszámíthatóságot a külföld is méltatta. Nem tudni, hogy ismerték-e a cseh példát, de tény, hogy Romániában is hasonló megállapodást kötött a kormányzó szociáldemokrácia és az ellenzéki Romániai Magyar Demokrata Szövetség.

Ugyanakkor Václav Havel államfő és a kisebb cseh pártok élesen támadták a megállapodást azt állítván, hogy a nagy pártok befagyasztották a belpolitikai színteret. A bírálók szerint a megállapodás „nem szokványos“, sőt állítólag alkotmányellenes volt. Ennek ellenére senki sem fordult az alkotmánybírósághoz, ami jól jelzi a bírálatok politikai indíttatását.

Négy év után eljött az ideje annak is, hogy megnézzük, kinek sikerült a két fél közül többet megvalósítania elképzeléseiből. A szociáldemokraták kétségtelen nyeresége, hogy nagyobb zökkenők nélkül kormányon maradtak, s kormányzati elképzeléseik egész sorát meg tudták valósítani. A kormány tevékenységét a lakosság aránylag nagy része értékeli kedvezően. A polgári demokraták nyeresége, hogy az elmúlt négy év alatt is részben hatalmon belül voltak, s bizonyos pozíciókat megőrizhettek, illetve újakat szereztek. A két pártnak azonban közös erővel sem sikerült elérnie, hogy lényegesebb módon megváltoztassák a választási rendszert, s korlátozzák az államfő jogköreit. Bár az ellenzéki szerződés nem tartalmaz időbeni megkötést, logikus lenne, ha csak a júniusi választásokig maradna érvényben. Tekintettel arra, hogy a két párt a választások nagy esélyese, de az arányos választási rendszerben még győzelem esetén is csak nehezen tudnának egyszínű kormányt alakítani, nem kizárt, hogy valamiféle együttműködésükre a következő időszakban is sor kerül. Több megfigyelő szerint akár egy újabb ellenzéki szerződésre is számítani lehet, esetleg ellenkező előjellel, a szerepek felcserélésével.