Csanak és csapata a Vajdaságért

A gyorsjelentések általában Djindjics komoly vereségéről szólnak, ám tudni kell, a vajdasági parlamentben a nagyobb tömböt a tartományi székhelyű pártok jelentik (Vajdasági Szociáldemokrata Liga, Vajdasági Reformisták, Vajdasági Magyar Szövetség), a Belgrádból (is) irányított pártok helyzete viszont időnként ellentmondásos és felemás. Tény, hogy a Djindjics, illetve Kostanica nevével fémjelzett politikai szervezetek (Demokrata Párt, Szerbiai Demokrata Párt) vajdasági honatyái lényegében rendre a tartomány lakosságának érdekeit jelenítik meg, belgrádi „beintésre” azonban esetenként ettől eltérő alapállásba kényszerülnek. Ez azonban – mint az „incidens” is mutatja – már nem igazán alkalmazható módszer. Ugyanakkor mindkét fél nyilvánvalóan belátta, a viszonyok további elmérgesedése akár rendkívüli választások kiírásához is vezetne, az pedig egy időre megbénítaná a tartományi parlament munkáját, ami még nagyobb veszélyeket rejt magában. Ha ideiglenesen is, de megtörtént tehát a kiegyezés, s ebben jelentős szerepet játszott az ügyben egyébként semleges VMSZ. A tartományi képviselőház 113 jelen levő képviselője közül ugyanis 54 elvetette a Demokrata Párt által benyújtott bizalmatlansági indítványt, Csanak menesztésére mindössze 36-an szavaztak, 23-an pedig tartózkodtak. A VMSZ magatartása ellentétes megítélésre adott alkalmat, szemmel látható azonban, hogy a hangadó magyar párt tartózkodó szavazataival nem hagyta cserben a képviselőházi elnököt, ugyanakkor Kasza József pártelnök, szerbiai miniszterelnök-helyettes pozíciója sem vált kiélezetté „közvetlen” fölöttesével, a szerb kormányfővel szemben. Vagy ahogyan Dimitrije Boarov, a Vreme (Idők) című hetilap tekintélyes kommentátora megállapítja: „A magyarok a Vajdaság politikai színterén szinte sorsdöntő tényezővé váltak; nélkülük, szavazataik nélkül semmilyen szolid eredményt sem lehet elérni.”

Az utóbbi másfél hétben egyéb jelentős történéseket is jegyezhettünk. Az ENSZ-felügyelet alatt álló déli tartomány szerbségét a szövetségi és a szerb kormány s maga Vojiszlav Kostunica elnök is – szinte az utolsó pillanatig kivárva – arra intette, vegyenek részt november 17-én a koszovói választásokon. Az időközben tartott tárgyalások ugyanis azt eredményezték, hogy a nem albán lakosság (szerbek, bosnyákok, romák, törökök) „beépített” százalékelőnyei révén meggátolhatnák a nagyjából 90 százalékos albánokat abban, hogy kétharmados többséget szerezzenek az új pristinai parlamentben. E pillanatban azonban még nincs hír arról, hogyan helyezkednek végül a koszovói szerbek, akik – nem egészen indokolatlanul – attól tartanak, hogy az új testület első lépése a referendum kiírása lesz, hiszen mind a 20 induló párt a függetlenség megszerzését tűzte zászlajára.

A Vajdaság szempontjából azonban nagyobb figyelmet érdemel, hogy a jugoszláv fővárosban sikertelenül zárultak Szerbia és Crna Gora vezetőinek tárgyalásai a föderáció fenntartásáról. Djindjics ekkor Kostunica mellé állt, elutasítván a későbbi két független ország államszövetségének képletét. A montenegróiaknak nyilván nem marad más választásuk, mint hogy jövő év áprilisában kiírják a – bizonytalan kimenetelű – referendumot Crna Gora végleges elszakadásáról.

Crna Gora tehát önálló életet kezdhet. És akkor? „Ez önálló Szerbiát is jelent – mondta egy korábbi interjú során Nenad Csanak –, a Vajdaság viszont sohasem volt egy önálló szerb államban; ez egy új momentum, és nekünk pontosan meg kell határoznunk, hogyan viselkedjünk.” Hozzátette, helyben kell dönteni, „mert ha az alkotmányt Szerbiában a vajdaságiak akaratának a leszavazásával hozzák meg, az számunkra elfogadhatatlan: egy ilyen alkotmány egy megszálló dokumentuma volna”. A politikus feltételezése szerint referendum útján szükséges ellenőrizni a vajdasági polgárok akaratát, s ennek alapján kész megoldási javaslattal előállni. Tegyük hozzá: a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint az északi tartomány polgárainak már a 70 százaléka elégedetlen a Vajdaság alkotmányjogi státusával, s ez meghaladja a Milosevics-korszakban mért legmagasabb arányszámot is. „Milosevics elrabolta a Vajdaság autonómiáját, a Szerbiai Demokrata Párt (emlékeztetőként: Kostunica pártja) pedig most arra törekszik, hogy teljesen megsemmisítse azt” – vélte Csanak az említett interjúban. A politikust egy évtizeden át a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetőjeként, békeharcosként tartottuk számon. A szóösszetételt illetően a harcos maradt, csak éppen annak tárgya változott meg. „Nem vagyok hajlandó bábuként viselkedni” – mondja, s nyilván ez okoz most főfájást Belgrádnak. Vélhetően törvénymódosítással az elkövetkező hetekben a Vajdaság visszakapja autonóm jogainak egy részét, a végleges megoldással azonban várni kell, azaz mi lesz Koszovóval és Montenegróval. Addig Szerbia (vagy a legújabb Jugoszlávia?) alkotmánya sem születhet meg.A szerző újvidéki munkatársunk