Csallóközi gondok

Nyolc évvel ezelőtt zajlott a Fórum Intézetnek az a felmérése, amelyben 600 olyan embert kérdeztünk meg, akik Pozsonyból a Felső-Csallóközbe, illetve Rajka térségébe költöztek, elsősorban azért, mert ott lényegesen olcsóbbak voltak a családi házak, mint Pozsonyban. Úgy a Csallóközbe, mint a Magyarországra költözők 81 százalékát szlovákok alkották. Többségük szerint az őslakosok itt is, ott is segítőkészen, barátságosan fogadták őket, s 82, illetve 87 százalékuk nyilatkozta, hogy teljes mértékben otthon érzik magukat új lakhelyükön.

Az optimizmus ellenére már akkor feltételezhető volt, hogy a jövőben problémák adódhatnak.

Sőt, már akkor is akadt egy probléma, amit nem a betelepültek, hanem az érintett települések polgármesterei fogalmaztak meg. Az új lakók egy része valójában nem vált a település lakosává, hanem továbbra is megőrizte pozsonyi állandó lakhelyét (sőt volt, akinek még a közép-, vagy kelet-szlovákiai állandó lakhelye szerepelt az irataiban). Részesülnek a településen a közjóból, de maguk semmivel sem járulnak hozzá, nehezteltek a polgármesterek, arra utalva, hogy ezen betelepülők adója és a lakosságra eső egyéb juttatások nem hozzájuk folynak be, hanem továbbra is Pozsonyba. Nem tudom, ezen a téren jelenleg mi a helyzet. Állandó lakosok-e már a betelepültek vagy papíron még mindig pozsonyiak? Ez elég fontos kérdés.

Azt is tudni lehetett, hogy a Csallóközbe települő szlovákok hozzájárulnak a magyarok arányának csökkenéséhez.

Mert az ő számuk növekedett, a magyaroké meg nem (erről ki tehet?). Másrészt pedig azért, mert a szlovák jelenlét megnövekedése – a magyarok többségére szerencsére nem – , sok magyarra mindig oly módon hatott és hat ma is, hogy úgy érzik, meg kell válniuk magyar identitásuktól. Ez persze nem csak magyar specialitás. A szakirodalom is számon tartja, hogy vannak emberek, akik mindig a többséghez való igazodásban találják meg (vagy vélik megtalálni?) érvényesülésük kulcsát. Még akkor is, ha az adott településen ez a többség jelenleg nem a szlovákság, hanem a magyarság. Egyelőre.

Persze minden döntésnek vannak következményei. Nyolc éve írtam, hogy vajon meg lehet-e parancsolni a polgármestereknek, az önkormányzatoknak, s főleg az őslakosoknak (akár csallóköziek, akár rajkaiak), hogy kinek adják el házukat, telküket, főleg ha a falubelieknél mások előnyösebb feltételeket kínálnak?

Csak hát ezek a következmények az egész közösséget érinthetik, nem csak azokat, akik akkoriban olyan döntést hoztak, amilyet. S hogy ez így van, arra mindkét térségben vannak példák. Pedig várható volt, hogy a betelepültek egyszer saját követelésekkel fognak előállni, s ezek elérésére majd akár képviselőjelölteket is állítanak. S akkor mi lesz?