Családi történetek

<p>A pozsonyi Heydukova utcai zsinagógában, a zsidó közösség múzeumában nyílt nemrég egy kiállítás: Minden családnak megvan a maga története (Každá rodina má svoj príbeh).&nbsp;</p>

De magának a kiállításnak is érdekes a története. A kurátorok felkértek több pozsonyi zsidó családot, hogy kölcsönözzenek a mú-zeumnak egy-egy tárgyat, amelyhez valamilyen történet fűződik. Így született meg a kiállítás: tárgyak és családi történetek találkozása. A kiállítási darabok között vannak iratok, egy szőnyeg, karóra, könyv, pipa, kártyapakli és sok minden más. Általában olyan emberek emlékét idézik fel, akik már nem élnek. Sokan közülük a holokauszt áldozatai lettek, a kiállított tárgy néha az egyetlen emlék, ami megmaradt utánuk.

A kiállítás célja nemcsak a múltidézés, hanem motiválni másokat is, hogy emlékezzenek, nézzenek körül odahaza, és ha még van lehetőség, kérdezzenek a fiatalok az idősektől, hogyan került egy-egy tárgy a házhoz. Már bánom, hogy én nem kérdeztem meg néhány tárgy történetét, és már sosem lesz erre lehetőségem.

Például nemrég találtam egy porcelán tojástartót, amire Szent István koronáját festették és egy felirat van az alján: „Világháború. 1914/15. Istenért, Királyért, Hazáért!” Mit keres egy ilyen tárgy nálunk? Egy családtagé volt? Vagy az apukám vette a bolhapiacon?

Van, amikor tudjuk, honnan származik egy tárgy, de nem tudunk közelíteni hozzá, megfejteni a történetét, mert nem értjük a nyelvet. Nálunk így volt először a magyar emlékekkel. Így kaptam meg a dédanyám iratait, naplókat, szakácskönyveket, de nem tudtam őket elolvasni. Csak most, lassan kerül sor minderre. Nagyon boldog vagyok, hogy megtanultam a nyelvet és így nem vesznek el a családi titkok. De hogy mikor leszek elég bátor ahhoz, hogy főzzek, süssek valamit dédanyám receptje szerint, ez megint más kérdés. Magyarul már sikerült elég jól megtanulnom, a sütés-főzéshez még kell egy kis idő.

Nem minden tárgyat kell múzeumba küldeni, bár biztos vagyok benne, hogy minden településen lehetne egy ilyen családtörténeti kiállítást nyitni. De a legfontosabb, hogy beszéljünk azokról a történetekről, emberekről, akik a tárgyak mögött rejtőznek. A legizgalmasabb, hogy a tárgyak értékét nem pénzzel, hanem emlékkel lehet mérni. És mindenki gazdagabb tőle.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?