Csak körbe-körbe

Úgy nagyjából addig a tíz-húsz percig, amíg rá nem jössz, hogy a menetrend nem több placebónál. Lehet, hogy éppen pont akkor fog jönni a busz, amikor ki van írva, de valószínűbb, hogy nem. Jön, amikor sikerül. Vagy nem jön egyáltalán.

Egy olimpia közlekedését megoldani bonyolult folyamat. Több ezer sportolót, újságírót, önkéntest és VIP-vendéget kell elszállítani a megfelelő helyekre. Ez a nagyközönség által használt közlekedési eszközökön kívül álló összetett hálózat, amely felér egy nagyvároséval.

Fogalmazzunk úgy, hogy a riói közlekedést nem sikerült tökéletesen megoldani.

Néhány élmény az elmúlt három napból.

Volt olyan, hogy egyáltalán nem jött a busz. Megoldás: taxi. Ódzkodtam tőle, de remek döntés volt.

Volt olyan, hogy a busz csak állt a megállóban, és semmilyen ráutaló magatartást nem tett, hogy el is akarna indulni, pedig már jócskán elmúlt a menetrendben jelzett időpont. Megoldás: teátrális mozdulattal órát nézni, a felháborodottság nemzetközileg is érthető jeleit mutatni, lehetőleg úgy, hogy ezt a sofőr is lássa a tükörben.

Volt olyan, hogy a megnyitó után a félkómás újságírókkal tömött busz minimum harminc percen át körözött a fő sajtóközpont körüli 6-7 kilométeren. Kialvatlanul és az előttünk álló napok kialvatlanságát előre látva, furcsa delíriumba esve olyan volt ez, mint egy szürreális álom, amikor soha nem érheted el a vágyott célt, s mikor közel kerülnél hozzá, rögtön újra távolodni kezdesz.

Megoldás: nincs.

Abban az állapotban, 22 órája talpon egyszerűen nem tudtam értékelni ennek a nagyszerűségét. Kellett hozzá még egy nap (és utána végre öt és fél óra alvás), hogy rájöjjek, micsoda rejtett szimbolika van ebben. Hát a körök, a végtelen buszos körök nem körök, hanem karikák! Öt karika! Éljen az olimpiai eszme!