Civil a pályán

Párttámogatás nélkül eddig még akkor sem sikerült legalább formálisan független jelöltnek elfoglalnia az államfői széket, amikor már közvetlenül a nép választott. Andrej Kiska majdani indulásával ez talán megváltozhat.

A politikai siker alfája és ómegája az ismertség. A választók elsősorban arcokat, ha úgy tetszik, celebeket választanak, nem pedig ideológiát képviselő személyeket. A választások előtt a pártok körülnéznek, milyen médiaszemélyiséget – politikust, tudóst, művészt – tudnának megszólítani. Most fordul elő először, hogy a civil szférából érkező jelölt másfél évvel az elnökválasztás előtt a felmérések alapján megfelelő ismertséggel rendelkezik.

Persze a sikerhez ennél több kell. Ideális esetben, ami nálunk sajnos nemigen fordul elő, köztiszteletben álló személyiségnek kell lennie. Kiska a vadprivatizátorok országában egyedülálló tettet hajt végre, amikor vagyonának jelentős részét áldozza jótékonysági célokra, miközben vállalkozását saját menedzseri tehetségének köszönhetően a semmiből építette fel. Nemrég volt rá példa, hogy egy magánszférából érkezett menedzser az államigazgatásban sikeres legyen. Luboš Lopatka, aki korábban a párkányi papírgyár vezérigazgatója volt, a Szociális Biztosító pénzügyeit rázta gatyába. Az egészséges eredményszemlélet és a hatékonyságra való törekvés az elnöki hivatalban is hasznos lehet.

Amire azonban egy kampányban leginkább szükség van, az a pénz. Egy politikából érkező jelölt esetében a döntő tényező a párt holdudvarában található pénzügyi körök támogatási hajlandósága. Egy üzleti szektorból érkező jelölt, aki saját forrásokkal is rendelkezik, kevésbé lenne kitéve a lobbistáknak. Függetlenségére, pártokfelettiségére sokkal nagyobb lenne a garancia. Andrej Kiskát azért valószínűleg valamelyik párt is támogatni fogja, hiszen a politikai osztály ellenében nem lehet elnök. Mégis, az eddigi tapasztalatok alapján egy független elnök mind az ország, mind pedig a magyarság számára a legjobb variáció lenne.