Bűvös körök

Volt idő, mikor figyeltem az ország politikai életét. Szurkoltam az általam demokratikusnak, hozzáértőnek és igazságosnak vélt politikusoknak. Sajnos, ezeket az időket naiv korszakomnak tartom, mert bizony rövid időn belül megértettem, hogy politikusaink nagy többsége csak addig demokratikus, igazságos, amíg az ő köreit ez nem zavarja. Egyik vasárnap véletlenül a Tizenkettő előtt öt perccel című tévéműsorra kapcsoltam, és nagyon érdekes dolgokat tudtam meg. Például azt, hogy örülhetek, mert van egy európai szintű pozsonyi régió, ahol példásan alacsony a munkanélküliség, virágzanak a vállalkozások, s a külföldi befektetők zöme is itt keres magának teret. Persze, ebből kifolyólag itt a bérek is a keleti végekhez képest összehasonlíthatatlanul magasabbak. Pavol Hamžík úr szerint erre büszkének kell lennem. Kérdem én, látott már Hamžík úr olyan egyént, aki a fején büszkén viseli a nercbundából készült sapkát, miközben lyukas nadrágban és mezítláb jár-kel a világban?! Nagyon szívesen büszke lennék a példás pozsonyi régióra, ha én történetesen nem a keleti végeken élnék, ott, ahol a lyukas nadrágban bizony fázik a láb. Az itt élő emberek csak azt érzékelik, hogy még van egy kulisszarégiónk, ahová annak idején (a 90-es évek elején) az itteni kis leányvállalatokat is igyekeztek áttelepedni, ezzel is növelve a munkanélküliséget és szegénységet (pl. a vajáni Slovnaft-üzem). Tudom, hogy ezt a folyamatot nem a mostani kormány indította el, de azért egy olyan politikus részéről, aki nem is tudom, hányadik pártban és hányadik garnitúrában vesz részt az állam irányításában, pofátlanság azt mondani, hogy legyünk büszkék a kirakatrégiónkra, ahol annyi van, hogy milliókat költhetünk teniszközpont építésére, amikor vannak olyan régiók, ahol még a mindennapi kenyér sem biztos. Én is szeretem Pozsony szép városát, nem vagyok Pozsony-ellenes, de azért nagyon örülnék, ha gyermekeimnek iskoláik elvégzése után nem kellene Pozsonyba vagy akár külföldre vándorolniuk, hogy a tanult szakmájukból meg tudjanak élni. A mindenkori politikai vezetésnek is tudatosítania kell: az a jó, ha mindenütt egyforma az életszínvonal.

Vajda László, Nagykapos