Budapest bulvár

Maga a szelíd párbeszéd és a megértés fóruma volt az alig néhány napja, hiszen ott emberi beszéd hangzott még el, nem csak dudaszó vagy pantomim. 
Azóta már photoshopban átszerkesztett fejméretű jelölteknél tartunk, kapucnis motorcsónakosok üvöltő hangfalainál, parkolóórának vagy éppen nyulaknak öltöztetett rendezvénymegzavarók produkcióinál, meg olyan újságcikknél, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy egy kihívó politikus migránsok betelepítésével tényleg kutyahúst tenne a hot-dogba az idegen kultúrák kedvéért. 
Eközben érkezik a másik kedvenc műfaj is, mely mára politikai kultúránk bevett részévé vált, mondhatni, unalmas rutinná: ma már nem is valamirevaló politikus, akinek nincs legalább két-három „őszödi beszéde” – azaz valamilyen kiszivárogtatott, lehallgatott, megvágott vagy vágatlan (ki tudná már ezt eldönteni?) hangfelvétele. A leleplezések korábbi drámai ereje mára komédiába fordult, bulvárba való tucattermékké vált. 

Az engem zsarolni próbáló gazdasági erőket kidobtam, mint macskát szarni. Ezt üzenem azoknak, akik meg akarnak félemlíteni.

(Karácsony Gergely, a baloldali ellenzéki összefogás főpolgármester-jelöltje)

Ezt a keménykedőset Tarlós főpolgármester budapesti kihívója, Karácsony Gergely a nyilvánosságnak szánva mondta, amikor egy szabadszájú hangfelvétele került nyilvánosságra, benne ilyesféle laza fordulatokkal: 

Igazából Zuglóban a helyi szocikon való kontrollt csak egy MSZP-s politikus tudja jelenleg megcsinálni. Ennek az alternatívája, hogy egy egyébként sokkal jobb renoméjú, mondjuk kirúgott iskolaigazgató, akit a szocik akarnak, aki két perc után nem fogja tudni, hogy hol van, és szétlopnak mögötte mindent. Horváth Csabának legalább annyi esze van, hogy tudja, mi az, amiért börtönbe lehet menni.

(Karácsony Gergely titkos hangfelvételen egy ismeretlen kérdezőnek)

A probléma az, hogy ezek a politikusi megállapítások aligha hatnak ma már a megrázó újdonság erejével a választókra. A szocik lopnak. A Fidesz lop. Mindenki lop. Még a lop is lop: itt tartunk. Csodálkozunk, ha a korrupció a szavak és vádak inflálódása folytán sem hat revelációs erővel az emberekre? Hogy a korrupciót (a másikét, persze) a politika velejárójának hajlamosak tekinteni, politikai oldalaktól függetlenül? Így viszont felértékelődik a kormányzóképesség megítélése: az emberek amúgy is mintha inkább választanának egy rátermett enyveskezűt, mint egy becsületes, ám vezetésre alkalmatlant.
 

Karácsony Gergely csetlik-botlik, lassan megsajnálom, olyan lehetetlen helyzetekbe sodorja magát.

(Orbán Viktor miniszterelnök a közrádiónak) 

Csakhogy közben az ellenzéki szimpatizánsok Budapesten Fidesz-utálatuk miatt aligha foglalkoznak Karácsony kommunikációs bakizásaival, meg azzal, hogy láthatóan nem sokra tartja az őt jelölő és hátországát adó szocialistákat. A harc vérre megy: a cél Budapest bevétele. Képtelenség jósolni, hiszen a közvélemény-kutató intézetek is két táborban sorakoztak fel: az egyik mérései Tarlós nagy fölényét mutatják, a másik csoport számai már fej-fej melletti küzdelmet. 

Nem kell nyafogni, ha engem is ütnek. El kell menni az ellenzéki médiába is, nemcsak oda, ahol simogatnak és alámkérdeznek, ez így nem megy. Ezzel lehet a kemény magot stabilizálni, de új szavazókat nehéz szerezni.

(Tarlós István főpolgármester a Századvég konferenciáján)
A budapesti kampány meghatározó eleme a kormánypártok részéről a kihívó főpolgármester-jelölt alkalmatlanságának bemutatása, míg az ellenzék részéről a regnáló főpolgármester lefestése Orbán és a Fidesz bábjaként. A Báb az Alkalmatlan ellen. Van olyan érzésem, hogy néha mindkettőjüknek meg kell küzdenie a sajátjaival is. Budapest pedig október 13-ig egyetlen hatalmas bulvárrá változik, ahol avatások és ordítozások váltják egymást.