Búcsúm Václav Klaustól

libertárius államfőjétől, a permanens szabadpiaci forradalmártól, a cseh privatizáció motorjától, Thatcher és Reagan hívétől, az ökopolitikai átnevelő-baloldal esküdt ellenségétől, az örök EU-szkeptikus provokatőrtől, aki minden sarokban lopakodó szocializmust látott, és az esetek többségében igaza is volt. Most viszont, mint Anne Applebaum tweetjeiből kiderült, Václav Klaus végképp leigazolt a volt KGB-s garnitúra vezette orosz modellbe, és ez már nem játék.

Nem, a cseh exelnök valójában nem most állt Putyin mellé azzal, hogy eldöntötte: részt vesz az ismert, széles körben korruptnak tartott elnökbarát oligarcha, Vlagyimir Jakunyin által alapítandó „új globális think tank” működésében. Klaus több éve nyomatja ezt a különös vonalat, benne a Krímmel szembeni orosz agresszió támogatásával, az ukrán majdanisták elítélésével, Moszkva állandó mentegetésével, ami miatt szakított is vele a neves amerikai konzervatív-libertárius agytröszt, a CATO Institute. Ez a kiállása ugyanis morálisan még roszszabb, mint a fél EU-ban közismert „pragmatikusan, saját olaj- és gázérdekünk miatt mutyizunk akár az ördöggel is” sunyiság.

Ez tudatos, vállalt gonoszság: elvi és erkölcsi alapon bokáig beleállni a sáros putyinizmusba, azt hirdetve, hogy az lényegében a keresztény hagyományőrzés, a nemzetállami eszme, a konzervativizmus utolsó bástyája a bűnös, multikulti által sújtott Nyugattal szemben.

Az új projekt a „civilizációk párbeszédének” jegyében hangsúlyozottan Amerika ellen irányul, annak állítólag hibás, „intervencionista” külpolitikáját hivatott kiegyensúlyozni. Az új projekt kitalálója pedig a Kreml legfőbb autokratájának bizalmasa, a nyugati „erkölcstelenség” és „fogyasztói hedonizmus” bírálója, állam és egyház összeboronálásának híve. Ebben a szalonban lett most szalonképes Václav Klaus, korábban az egyéni szabadság és felelősség, a magántulajdon, az alkotmányosan limitált, kis kormányzat híve, aki egyebek mellett éppen azért bírálta pl. a klímahisztériában utazó nyugati balos zöldeket, mert azok új kommunistákként uszítanak a kapitalizmus, az egyéni fogyasztói és termelői döntések ellen.

A Kreml szó szerint mindent megtesz azért, hogy kihasználja Amerika külpolitikai gyengeségét és gyávaságát, az identitását vesztett Európa végtelen, önsorsrontó vitáit. Menekültáradatot gerjeszt a Közel-Keleten, európai képviselőket vesz magának akciósan a radikális jobb- és baloldalon, újra aktiválja régen bevált állambiztonsági ügynökeit, és főleg soha nem mulaszt el esélyt látni egy jól sikerült nyugati válságban. Az a szabadságpárti politikus, aki ezekhez a sunyi manipulációkhoz, egy tekintélyelvű rezsim új imperializmusához adja a nevét és a hitelét, az konkrét kárt okoz, ráadásul vagy most hazudik, vagy korábban, vagy teljesen skizofrén. Egyik sem válik dicsőségére, de mindhárom ok arra, hogy elköszönjek tőle. Sajnálom, hogy sokáig a híve voltam.

A szerző a HVG munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője