Brüsszelről

Hogyan lett Brüsszel a legnagyobb ellenség, a gyűlölt bürokraták fészke, az okostojások keltetője? Éppen a populisták és a döntéseikért felelősséget nem vállaló állami vezetők miatt. Egy politikusnak sokszor olyan döntéseket is meg kell hoznia, amelyek nem feltétlenül népszerűek a választók körében.

A közép-európai vezető elmegy Brüsszelbe, 27 kollégájával együtt megszavaz egy javaslatot, megvárja, míg az az egész uniós rendszeren keresztülmegy, konkrét intézkedéssé válik, aztán elkezd mutogatni a brüsszeli bürokratákra, diktátumot emleget, és szépen lassan elhinti a választók agyában, hogy mindenért az unió és Brüsszel a hibás. Az emberek meg imádják megtalálni az ellenséget, akiről általában keveset tudnak, és minél távolabb van, annál hálásabb célpont.

Azokat a tévhiteket, amelyek a brüsszeli bürokratákról plántálódtak be a fejekbe az uborkagörbületről, a gyorsforralókról, a porszívókról és a többi ilyen kaliberű dologról, politikusaink kényelmesen meglovagolják. Sőt, tovább éltetik, olykor a közbeszéd központi elemévé teszik. A harc Brüsszel ellen politikájuk alapjává válik.

És üzennek Brüsszelnek. Népszavazást rendeznek. Őrültnek nevezik az uniót, miközben jómaguk esztelenül szórják a brüsszeli forrásokat.

Persze, senki sem tévedhetetlen, Brüsszel sem. De nagy általánosságban soha nem akar tőlünk olyan dolgokat, amelyek nem a javunkat szolgálják. Az intézkedések nagy részét korábban végigkonzultálják az összes tagországgal, a döntések többségiek.

A populistáknak és a felelőtlen politikusoknak a legjobb példa a brexit. Lehet feszíteni a húrt, összehordani hetet-havat például a pincérnők dekoltázsáról, csak a vége nehogy az legyen, hogy lábon lőjük magunkat. És az ostoba népszavazás az unióból való kilépésről Nagy-Britanniában, az évszázados demokratikus hagyománnyal rendelkező országban történt, nem nálunk, posztszociéknál. Közép-Európa az elmúlt százegynéhány évben többször belepiszkított saját fészkébe. A legjobb pillanatokat is képes maga ellen fordítani. Jól ismerjük elitjeinket, bármikor képesek megbukni, mert sokszor irreálisan gondolkodnak. Még így is a világ talán legjobb klubjába tartozunk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy önző hatalommániások kváziérdekei ezt a klubot ne bomlasszák fel. Nekünk mindig oda kell tartoznunk, mert az a haladás, a fejlődés és az emberség klubja.

Nekünk több Brüsszel kell, nem kevesebb. Mert ez a garancia arra, hogy ne legyünk kitéve percemberkéink kényének-kedvének.