Brit–amerikai kereskedelmi kilátások

Bár az ígéretek gyors amerikai–brit kereskedelmi egyezmény nyélbeütését vetítik előre a brexit után, a valóság nem sok jóval kecsegtet.

Amerika fontos szerepet játszik Nagy-Britannia kereskedelmében, hiszen már most egyik legnagyobb partnere. A top import-export termékek 2016-os hivatalos listája szerint az USA 6,2 milliárd font értékben energetikai eszközöket, valamint 4 milliárd font értékben repülőket exportált Nagy-Britanniába. Cserébe az USA 7,4 milliárd font értékben importált autókat, 6,6 milliárd font értékben gyógyszereket és gyógyászati eszközöket a britektől. Annak ellenére, hogy London EU-val folytatott kereskedelme a háromszorosa a brit–amerikai kereskedelemnek, tény, hogy az USA valóban kulcsszerepet tölt be kereskedelmi partnereinek listáján. Németország után az USA a britek második legnagyobb importáló partnere, és a legnagyobb exportőre. Ez azonban csak az érem egyik oldala.

Amerikai szempontból nézve a britek korántsem játszanak nélkülözhetetlen szerepet, hiszen Nagy-Britannia import tekintetében csupán az USA 7. legjelentősebb partnere: Kína, Mexikó, Kanada, Dél- és Közép-Amerika, Japán és Németország is megelőzi. Az exportot tekintve az 5. az USA listáján, Kanada, Mexikó, Dél- és Közép-Amerika, valamint Kína mögött.

Tehát a briteknek van nagyobb szükségük az USA-ra, és legnagyobb kereskedelmi partnerük, az EU elveszítése után ez hatványozottan így lesz. Ezek az erőviszonyok formálják majd a brit–amerikai kereskedelmi tárgyalások alakulását, mely során egyértelműen Washingtoné lesz a domináns szerep. A világ legnagyobb gazdaságaként az USA rendkívül kemény tárgyalópartner, tárgyalóerejével csupán az EU és Kína ér fel. A britek a világ 5. legnagyobb gazdaságaként, de az EU-n kívül rendkívül meggyengült szerepben találják majd magukat. Tehát mind a tagság elvesztése, mind az USA világkereskedelmi hatalmi pozíciója és kereskedelmi partnereinek listája azt mutatja, hogy a britek tárgyalópozíciója egyáltalán nem előnyös.

Való igaz, hogy a két vezető, Donald Trump és Boris Johnson nyíltan szimpatizál egymással.

Trump többször megerősítette, hogy támogatja Johnsont, de ez korántsem jelenti, hogy az USA jótékonykodni fog a britekkel. A kereskedelmi tárgyalás hosszú folyamat lesz, melyben nemcsak a két vezető, hanem más politikai erők is részt vesznek. Nem Donald Trump önálló döntése lesz, hogy milyen egyezményt kötnek a britekkel, illetve egyáltalán lesz-e egyezmény. Például az amerikai kongresszusnak is jóvá kell hagynia, ahol republikánus és demokrata ellenállásba is ütközhet.

Emellett Amerikának megvannak a saját érdekei, ezeket a nyár folyamán is többször hangoztatta.

Ezek közül talán a legmeglepőbb kérés, hogy a brit állami egészségügyet nyissák meg az amerikai versenyszféra előtt, egyfajta privatizációt indítva ezzel. A britek ezt a lehetőséget határozottan elutasítják, de nem kizárt, hogy a tárgyalások során a kérdés ismét felbukkan.

Eközben a brit gazdaság a feltételezett stagnálással ellentétben 0,2 százalékkal csökkent 2019 második negyedévében, az utóbbi 7 évben először, a font mélyrepülése pedig negatív csúcsokat döntött.

Boris Johnson és kabinetje mindezek ellenére úgy véli, Donald Trump amerikai elnökben partnerre talált. A kiegyenlítetlen erőviszonyok ellenére valóban nem kizárt, hogy Trump nyitott lesz a britek számára kedvező alternatívákra, a realitás azonban az, hogy a britek csak az EU-ból való hivatalos kilépés után köthetnek új kereskedelmi egyezményeket. És ilyen egyezmények megkötése évekig, sőt évtizedekig is eltarthat, a briteket viszont szorítja az idő, főleg a megállapodás nélküli brexit esetén azonnal jelentkező gazdasági és politikai következmények miatt. 

Egyértelmű tehát, hogy Amerika és Nagy-Britannia közül kinek van nagyobb szüksége a másikra.