Ľubomír Kotrha karikatúrája
Brexit: nagyból Kis-Britannia?
A buldog szívósságával nyomuló Boris Johnson pártja, a konzervatívok méretes választási győzelme végre pontot tett az uniós brit kilépő címmel előadott parlamenti káosz végére. Az előadás egyszerre ötvözte a Benny Hill Show bumfordiságát és a Johnny English abszurditását.
Most már nincs mese, az Egyesült Királyság 2020. január 31-ével kilép az Európai Unióból, de a java csak most jön. Ugyanis Boris Johnson kormányfő abban állapodott meg Brüsszellel, hogy 2020 végéig egy átmeneti időszak következik, addig a szigetország az uniós piac része marad, szinte zökkenőmentesen kereskedhet a 27-ek országaival, és London befizeti az uniós tagdíját is. Jövőre tehát meg kellene állapodni az EU és a királyság közötti jövőbeni kereskedelmi kapcsolatok részleteiről, ami hallatlanul ambiciózus terv, hiszen egy-egy átfogó kereskedelmi szerződés végigtárgyalása és megkötése 5–7 évet szokott igénybe venni.
Jövő februártól tehát csak egy átmeneti időszak kezdődik, aminek jellemzője, hogy a britek nem vesznek már részt az uniós döntések meghozatalában, kormányfőjük nem kap meghívót a csúcstalálkozókra, a képviselőik otthagyják az Európai Parlamentet, zászlójukat levonják az uniós intézményekben, de közben gyakorlatilag minden marad a régiben.
A britek fizetik, ami a tagdíjból rájuk hárul, s ami kiemelten fontos, betartják az uniós szabályok elsöprő többségét.
Most jön a csavar. Ahhoz, hogy Brüsszel és London jövőre megegyezzen a zökkenőmentes kereskedelem folytatásában, az kell, hogy a britek a válást követően is betartsák az uniós fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi és munkajogi előírások javát.
Ha viszont ez a siker záloga, akkor
ugyan mi értelme volt végigvinni a brexitet, hiszen a kötöttségek java maradna, miközben a szabályok alakításába nem szólhatnak bele.
Ha az egyezség elmarad, akkor bizony jön az ún. kemény brexit, brutális torlódásokkal a határokon, magasabb vámokkal, akadozó ellátással, meglóduló inflációval, a gazdasági növekedés megtorpanásával. Tüzetes elemzések szerint egyébként a brit hazai össztermék (GDP) értéke már most 2,5 százalékkal alacsonyabb annál a szintnél, amelyet a brexitről döntő, 2016 júniusában tartott népszavazás nélkül mára el lehetett volna érni.
Boris még kócosabb lesz, ha rájön, a brit választás által felkorbácsolt nacionalizmus Skóciában és Észak-Írországban is egyre izmosodik.
Nicola Sturgeon skót kormányfő már a parlamenti voksolás másnapján határozottan kijelentette, jövőre újra szavazást írnak ki Skócia függetlenségéről. Tegnap ezt a BBC politikai vitaműsorában azzal tetézte, hogy a brit miniszterelnök nem vétózhatja meg a skót függetlenségről tartandó újabb népszavazást, és
nem kötheti Skóciát akarata ellenére Nagy-Britanniához.
Az északi országrész már 2016 júniusában is az uniós tagság folytatása mellett tette le a voksát, és azzal érvel, hogy nem hagyja magát kirángatni az unióból.
Észak-Írország esete, ha lehet, még cifrább.
Ha jövőre nem születik egyezség, és vámhatárt kell felhúzni az unió és a királyság között, akkor a brit sziget és Észak-Írország között is vámhatár lép életbe. Az északírek és az írek között tilos ezt meglépni, mert megsértené az 1998-as nagypénteki megállapodást, ami véget vetett a mintegy 30 éven át dúló polgárháborús állapotoknak Észak-Írországban. Az északírek máris dohognak, hogy őket vámokkal leválasztják a királyságról, a sikeres brexit érdekében mintegy feláldozzák őket, mivel szaknyelven szólva harmonizált viszonyrendszerben maradnak az Európai Unió áruforgalmi szabályrendszerének számos elemével. A legsötétebb forgatókönyvvel számolva tehát hosszabb távon a brexit az Egyesült Királyság szétesésével is járhat.
Ehhez képest csekélység, hogy Boris Johnson azt ígéri, a válást követően nekilátnak az egészségügy javításának, szakápolók ezreit veszik fel, illetve 40 új kórház építését lebegtette meg.
Halk kérdés: eddig ugyan mi akadálya volt a kórházak építésének?
A kormányfői vállalás súlyából sokat levon a tény, hogy amikor közvetlenül a választás előtt megkérdezték tőle, vajon miért uralkodnak áldatlan állapotok a leedsi kórházban,
Johnson a rá jellemző formabontó megoldással válasz helyett egy hűtőházba menekült.
Ha majd jönnek a komoly gondok, a fenyegető kemény brexit vagy a skót kiválás felé sodródás, akkor vajon mit fog csinálni? Egy brit oroszlántól nehezen elfogadható téli álomba merül vagy egyenesen hibernáltatja magát?
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.