Vélemény

Brexit: észérvek legyőzve

A leszakadók lázadása már a Nyugat egyik legsúlyosabb politikai válságává lépett elő.
Sidó H. Zoltán

2019. január 21. 12:30

(Ľubomír Kortha karikatúrája)

Már csak ez hiányzott: szombaton pokolgép robbant az észak-írországi Londonderryben. Ugyan senki sem sérült meg, de a támadás az 1998-as békekötés előtti időket idézte fel. Igen, már megint a brexitről lesz szó. Ha ugyanis az Egyesült Királyság március végén kilép az EU-ból, akkor a közös piac mellett búcsút int a határokat légiesítő schengeni övezetnek is. Vagyis újra kellene építeni a 499 kilométeres határt a királysághoz tartozó Észak-Írország, valamint Írország között, ezzel ismét kettévágva az ír szigetet. Márpedig e lépés ellentétes a legalább 3500 halottat követelő északír konfliktust bő 30 év után lezáró 1998-as nagypénteki egyezménnyel. A robbantás drámai esetben egy újabb fegyveres konfliktus előjele lehet a katolikusok és protestánsok között.

Az indulatok elszabadulása jól jelzi, hogy Theresa May kormányfő ma hiába rukkol elő egy újabb megoldással, mert az uniós tagság témájában az észérveket már rég legyőzték az érzelmek. A britek mindig is végletekig megosztottak voltak az EU-val kapcsolatban. Ez még akkor is igaz, hogy a szigetország nem kevesebbszer, mint háromszor kopogtatott Brüsszel ajtaján, míg végül 1973-ban beléphetett az EU elődjébe, amit két évvel később a lakosság nagy többséggel meg is szavazott. Bizony, a britek 1975-ben egyszer már voksoltak e témában, ezért a 2016 júniusában a kilépéspártiak győzelmével járó referendumot sem kell annyira véglegesnek tekintenünk.

A szoros eredményt hozó, érzelmeket felkorbácsoló referendum kiváltó oka a politikai elit szokásos meccse volt az unióval való viszonyról. Sajnos, ezeket a mérkőzéseket nem a Premier League szintjén játsszák. 

Azért volt népszavazás, hogy David Cameron kormányfő saját pozícióját erősítse. Tehát eleve nem azért kérdezték meg az embereket, hogy ők döntsenek, hanem hogy a Cameron-vezette Konzervatív Párt kisebbsége kieressze a gőzt.

Azzal viszont nem számoltak a magukat politikai mágusoknak tartók, hogy a népszavazást nem a racionális érvek, hanem az indulatokat kavaró, érzelmekre ható, a brit függetlenséget megalapozatlanul túlhangsúlyozó egyszerű üzenetek nyerik meg. Ahogy a brexitről szóló friss brit film is bemutatja, Dominic Cummings, 

a kilépési kampány élére álló kampánymenedzser kitalálta a kamu szlogenekre bátran építő stratégiát, 

a kampány leghíresebb szlogenét (Vegyük vissza az irányítást!) egy apaságról szóló önsegítő könyvből húzta elő. A közösségi médiát mesterien felhasználva a magukat vesztesnek érző alsó középosztálybelieket célozta meg, akik az észérvek helyett a könnyen manipulálható szívükre hallgattak.

London számára most már nincs jó megoldás. Talán lehet még halogatni a kilépést a májusi EP-választásig, talán ki lehet írni egy újabb referendumot, talán néhány jogi csűrcsavarral kivédhető az egyre inkább fenyegető, egyezség nélküli kemény brexit, ami rendkívül súlyos gazdasági károkkal jár. Az előttünk álló forgatókönyvek sokaságát inkább nem is zongorázzuk végig, arra a rendkívüli nyomasztó kérdésre kellene végre rendes választ adni, amit a svájci Alpokban holnap rajtoló davosi Világgazdasági Fórum résztvevőinek, a politikusoknak, a világcégek irányítóinak kellene megválaszolniuk. Jelesül, 

hogyan következhetett be, hogy a globalizáció olyan mértékben szétszakította a társadalmat az uralkodó világrendből egyébként bőségesen profitáló Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, hogy a leszakadó régiókban élők lázadása mára a Nyugat egyik legsúlyosabb politikai válságát produkálta a két országban? 

Jórészt e képbe illeszthető be a francia sárga mellényesek hónapok óta tartó tiltakozáshulláma is. A tavalyi davosi jelentés már megpróbált magyarázatot találni, hiszen leszögezte: „A gazdasági, kulturális és technológiai szétszakadás már komoly feszültséget kelt a demokráciákban. Ha a győztes mindent visz egy társadalomban, akkor a politikai vitát felválthatja a szeparatizmus vagy a fizikai konfrontáció.” Ez bizony cseppet sem megnyugtató. Vagyis bármilyen végeredménnyel is zárul a dráma és a bohózat vonásait egyaránt felmutató brexit, a fő kérdés nyitva marad: miként lehetne a jólét máza és a technológiai forradalom csillogása miatt mindeddig kevéssé komolyan vett bosszús vesztesek, partvonalra sodródók gondjain enyhíteni, rosszkedvük telét mérsékelni?

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Szúnyoginvázió: a szaktárcához fordultak segítségért a Komáromi járás települései

Decembertől büntethetik a rollerezőket

A szlovákiai családoknak megéri külföldön vásárolni

Rács mögött marad a horóci gyilkos

Összeütközött és lezuhant két harci repülőgép Németországban

Nem létező autóra kért engedélyt egy Komáromi járásból származó férfi

Legfrissebb galériák
Olvasta már?