Bolsevik szivárvány

Búvópatakhoz hasonló František Mikloško működése. Rašla pártállami ügyész viselt dolga kapcsán ismét felszínre tört. A politikus fején találta a szöget: „Nem az a kérdés, kinek volt kommunista igazolványa, hanem hogy a hatalomgyakorlásban, politizálása stílusában ki érvényesít ma is kommunista módszereket. Nemcsak a volt kommunisták között vannak ilyenek…” Nem mernék a kereszténydemokrata politikus nevében találgatni, és még a kérdést is halkan mondom ki, nem arra az egykori pártbelijére gondolt-e, aki kilépett az olvasható Kereszténydemokrata Mozgalomból, és nagy, de kevésbé olvasható pártot hozott össze. Nem kell ahhoz mikloškói éleslátás, hogy felfedezzük: Dzurinda pártjának csak olvashatatlansága maradt meg, nagysága odalett. A bírálat aligha csak konkrét pártra vonatkozik, hanem a szlovákiai politizálás, a közélet egészére. Mikloško olyan keresztény politikus, akiről elképzelhető, hogy amikor lelkigyakorlatot tart, még azt is megvizsgálja, hogy a nap folyamán nem tett-e olyat, ami inkább bolseviknak, mint kereszténydemokratának minősíthető. Hány olyan pártelnök van, akinek orcáját szégyenpír árasztja el, mert azon kapja magát, hogy pártépítő igyekezete sógorságban van a bolsevik egypártrendszer ideájával? Hány olyan társadalomtudós van, aki a történelemtudomány, a szociológia művelése közben az elmúlt egy évtizedben is nem tanulmányozta, honnan fúj éppen a szél? Van-e az országban olyan rendőrtiszt, aki szakmája alapelveivel teljesen ellentétben egy-egy kényes beavatkozásnál nem arra gondol, hogy politikai váltógazdaságban élünk, így minden pártnak megvannak az érinthetetlen szent tehenei? A farkcsóváló és bokacsattogtatásra mindig kész újságírókról nem is beszélve. Csupa bolsevik relikvia… Mikloškónak volt kurázsija arra utalni, hogy pótcselevés, amikor november 17-e felé közeledve minden évben menetrendszerűen előveszik az 50-es években hozott ítéletek megfogalmazóit, és azzal ijesztgetik Biľakot, hogy majd ismét elolvassák a Brezsnyevnek átadott meghívólevelet. A demokrácia jogszolgáltatása a visszamenőlegesség tilalmával maga tette lehetetlenné az évtizedekkel későbbi felelősségre vonást. Mikloško az én olvasatomban arra utalt, hogy míg a régi bűnök megtorlását a retroaktivitás tilalma lehetetleníti el, a mostaniak leleplezését egy másik szörnyszülött, a politikai akarat hiánya gátolja. Van egy ember a szlovák parlamentben, aki arra figyelmeztetett, hogy a bolsevizmus a politikai szivárvány minden színében itt ível Szlovákia egén.