Birkák vagytok!

A szervezés természetesen már tavaly elkezdődött, a turné egyik állomása lett „Pressburg”, a dátum, ha jól emlékszem, december végén vált ismertté, és mi már januárban felhívtuk olvasóink figyelmét erre a kellemes szórakozási lehetőségre. Akkor még senki sem sejthette, mennyire aktuális lesz ez a 38 éves szlovén zenei kommandó 2018. március 22-én az MMC klubban.
A Laibach jelentőségének hosszas ecsetelésére itt nem elég tágas a tér, úgyhogy igyekszem a lényegre szorítkozni. A nyolcvanas évek közepén a nemzetközi zenei szakmát és a közönséget egyaránt meglepte, hogy egy besorolhatatlan és sok szempontból kritikus zenekar jelentkezett Kelet-Európából, ahol a könnyűzenében korábban nem sok minden történt a nyugati stílusok másolásán kívül. A Laibach (Ljubjana német neve) mind zenei, mind ideológiai szempontból eredetit alkotott, hiszen sikerült összekapcsolnia a művészetet a mindennapok valóságával és provokálnia a politikai elitet. Tulajdonképpen nem találtak ki semmi újat, ismert narratívát és képi motívumokat használtak, de a fémes ipari zene és a techno irányába kanyarodó hangzás a látvánnyal megtámogatva elképesztő hatást ért el. Ráadásul látnoki módon sok mindent megjósoltak, például Jugoszlávia szétesését, illetve azt, hogy a régiónkban lezajló rendszerváltások után a pénz ideológiája diktál majd.

A koncert napján tudtuk meg, hogy péntekre már nem szerveznek tüntetést a fővárosban. Hogy ezek szerint elég, ha kicseréljük a figurákat a sakktáblán, és minden rendben. Hogy magát a sakktáblát nem lehet lecserélni, mert akkor minden borulna, az egész jól felépített ká-európai valóság. Ebben a hangulatban vártuk a szürreális hangú Laibach-alapító, Milan Fras aktuális csapatát. Ugyanis egy tág alkotói közösségről van szó, mindig azok zenélnek, akik épp ráérnek. Az üzenet a lényeg. A huszonéves szintis srácról az elején azt hittük, hogy egy technikus molyol a színpadon. Aztán rázendített, jött egy hasonló korú dobos, egy gitáros, aki hegedűvonóval bűvölte hangszerét, maga Milan pedig csak azután került elő, hogy elhangzott a legújabb, Also Sprach Zarathustra című lemez intrója. Ezeket a „dalokat” egy színházi előadáshoz írták, egy Nietzsche-adaptációhoz, egy grandiózus pszichodrámához, amely provokatív kérdéseket vet fel. A Laibachnál jobban kevesen tudnák bemutatni a filozófus világát és gondolatiságát. Azét a filozófusért, aki ma megint aktuális, nálunk is. 
A történelem ismétli önmagát, a társadalmi-politikai valóság összekapaszkodik a popkultúrával, kíméletlenül dübörgő zajkulisszák között. Nincs menekvés. Minden a fejünk felett dől el. Ezt sugallta a Laibach ezen az estén. 
Tudtuk, hogy egy koncertalbumot hallunk élőben, hogy nem lesz szövegelés a számok között, mégis reméltük, hogy a frontember mond valamit nekünk. Valamit, amibe belekapaszkodhatunk.
Az utolsó szám utáni tapsot két kézzel halkította le, mint egy karmester. Néma csend lett a teremben. Milan pedig meghajolt és lazán kisasszézott.
Értsd: Birkák vagytok! Mindig és mindenkor azt csinálnak veletek, amit akarnak.