Bin Laden után

A terrorvezér halála azonban szimbolikus üzenetet hordoz, és visszaadhatja a lendületet Barack Obamának, az Egyesült Államok több fronton támadott elnökének is.

Napjaink iszlamista merényleteinek jelentős részét olyan szervezetek hajtják végre, melyek csak informálisan, az inspiráció és a tapasztalatcsere szintjén kötődnek az al-Kaida központhoz. Ma a hálózat és szövetségesei főleg azokban az országokban erősek, amelyek már hosszabb ideje instabilak – mint Jemen, Szomália, a Száhel-övezet, Afganisztán és Pakisztán. A terrorista sejtek a legtöbb esetben iszlamista nemzeti mozgalmakkal fonódnak össze, melyeket segítenek a hatalomátvételért folytatott harcukban. Erre tipikus példát jelentenek a tálibok, akiket kifejezetten Afganisztán és Pakisztán sorsa érdekel, a globális dzsihád pedig legjobb esetben is csupán másodlagos tényező a mozgalmaik értékrendjében.

Az al-Kaidának azonban az elmúlt évtizedben sem sikerült destabilizálnia azokat az országokat, melyekben erős autoriter rezsimek voltak hatalmon, mint Egyiptomban és Szíriában. Ráadásul az „arab tavasz” demokráciát követelő tüntetői számára a militáns iszlamizmus korántsem az egyetlen alternatíva, sőt, ráadásul a hálózatnak nem sikerült meggyőzően oldalt választania Moammar Kadhafi és a nyugat által támogatott líbiai lázadók harcában sem. Miközben a korábban az Irakba érkező öngyilkos merénylők egyik forrásának számító Bengázi utcáin évtizedek óta először amerikai zászlókat lobogtató helyieket is látni, bin Laden helyét az al-Kaida vezetésében az az Ajman al-Zawahiri veheti át, akit az Egyiptomi Dzsihád nevű szervezet korábbi vezetőjeként épp idén ért súlyos eszmei vereség, amikor a kairói események gyakorlatilag mellékvágányra terelték az iszlamizmust a demokratikus átmenet igényével szemben.

Közben Barack Obama régen látott erejű hetet zárt. Egyrészt teljes születési bizonyítványának bemutatásával kifogta a szelet az „amerikaiságát” elvitató szélsőjobb vitorlájából, amire a fehérházi tudósítók előtt elmondott vitriolos, önironikus beszéddel még rá is tett egy lapáttal. Másrészt Bin Laden kiiktatása visszaadhatja az elmúlt hónapok belpolitikai csatározásaiba belefáradt demokrata szavazóbázis hitét Obama szlogenében, hogy „igen, meg tudja csinálni”. New York City utcáin mindenesetre 2008. november 4., azaz Obama beiktatása óta nem volt akkora spontán utcai örömünnep, mint hétfő éjjel.

Bin Laden halála korántsem jelenti azt, hogy elmúlt a „terrorveszély”, sőt, a következő hetekben a fenyegetettség még nagyobb is lehet, mint korábban. Ez az esemény azonban méltó szimbóluma a radikális iszlamizus fokozatos térvesztésének, mely az arab tavasz eseményei során is megmutatkozott.

Ravasz Ábel; a szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője