Big Brother: miért kötelező az alpári szint?

Felháborodott cikkek sorát olvassuk a lapok hasábjain. Értem a szerzők háborgását. Jómagamnak elég volt húsz perc belőle, azóta nem nézem. Két megjegyzést szeretnék a tisztelt szerzők és az olvasók figyelmébe ajánlani.

1. Vigaszként említem a társadalmi „immunrendszer” működésének tapasztalatát. Amikor megnyíltak a határok, és a sok, addig tiltott, nagyszerű könyv és film mellett beözönlött a pornókazetták áradata, kétségbe voltunk esve. Aztán két-három év múltán levonult a hullám, az emberek megunták az addig tiltott gyümölcsöt. A globalizálás folyamata ezen túl is nagyszerű, jó és borzalmas dolgokat juttat el hozzánk. Az üzlet, a haszon ezt parancsolja. De bármiféle tiltás – tudom, a szerzők erre nem gondolnak – csak növeli a bajt. Ha egy szervezetet nem oltanak be fertőző anyaggal, nem alakul ki az ellenállási képessége. És tudjuk, a televízió és az internet világában még sok-sok fertőző anyag várható. Remélem, hogy minél kisebb veszteséggel túléljük ezt a szellemi influenzajárványt is. Amerikai ismerősöm arról értesített, hogy ott már csak 2-3 százalékos e műsorok nézettsége. Valószínűleg újabb rémes ötletek várhatók, erős immunrendszerre lesz szükségünk.

2. Még egyetlen egész oldalas méltató cikket sem olvastam arról az örvendetes tényről, hogy az átkosban indított Gólyavári esték nyomába lépő Mindentudás egyeteme átütő siker. A Műegyetem nagy előadóterme zsúfolásig megtelik. A rádió- és tévéműsorok hallgatottságát-nézettségét ismertető felmérés manapság üzleti titok. De valószínűnek tartom, hogy az ottani előadások rádiós és televíziós változata a hallgatott és legnézettebb Duna tévé és M2-es műsorok közé emelkedett. Sok ismerősöm ezeket az adásokat keresi, ez a szóbeszéd tárgya. De minthogy ennek örülni kellene, jóval kisebb figyelem nyilvánul meg iránta, mint az olyan jelenségek iránt, amelyek negatívak, és amelyeken háborogni lehet. Pedig úgy vélem, ilyen kezdeményezésekkel kell felvenni a harcot a Big Brotherek ellen. Hiszen szórakoztatásban sem kötelező az alpári színvonal. A kétségbeesés nem segít, és erre kellene felkészülnünk ugyan más vonatkozásokban is, de hát mi egyelőre „politizálunk”.

A szerző nyugalmazott szerkesztő