Besült az olajfegyver

Nem működik a világgazdaság egyik szeizmográfja. Korábban egy-egy válságos időszakban a nyersolaj világpiaci ára azonnal jelezte a bajt. Elég volt némi fegyvercsörtetés a Közel-Keleten, belviszály a gazdag országokban, vagy a kínálat mérsékelt visszafogása, s máris elszállt az energiahordozó ára. Most viszont minden másképpen van.

Hiába fokozódik a bizonytalanság a világ fontos erőközpontjaiban, hiába jeleznek érezhető növekedést a méretesebb államokban, hiába tartja magát a vezető olajexportáló országokat tömörítő OPEC a januárban életbe léptetett termeléscsökkentésre vonatkozó megállapodáshoz, végezetül hiába dúlja belháború az olajban úszó Líbiát, bénítja általános sztrájk az olajtermelést Gabonban és omlik össze Venezuela, a fekete arany ára még véletlenül sem kúszik felfelé. Éppen ellenkezőleg, a múlt héten látványosan zuhant, az irányadó olajféleségek hordónkénti (159 liter) ára újra 50 dollár közelébe csökkent, amire utoljára tavaly novemberben volt példa.

Korábban, ha a Közel-Keleten háború dúlt, mint napjainkban Szíriában, ha fontos olajkitermelők estek ki, mint például most az agonizáló Venezuela, vagy megállapodott az OPEC a termelés visszafogásáról, amit januártól szokásától eltérően be is tart, ráadásul Oroszország is csatlakozott az önkéntes böjthöz, nos, ilyen esetekben régen érezhetően drágulni kezdett a nyersolaj ára. Az sem változtat érdemben a helyzeten, hogy az Európai Unió éppen újabb válságos helyzetén próbál úrrá lenni.

Mi történt? Csupán annyi, hogy az Egyesült Államok palaolaj-kitermelői csúcsra járatják a termelést, már napi 9 millió hordós szintet érnek el, az USA nyersolajkészlete pedig éppen 40 éves maximumon tanyázik. Úgy látszik, besült az arab országok olajfegyvere, a termelés érezhető korlátozása ellenére – amire már régen nem volt példa – hosszú idő után nem ők diktálják a tempót, ehelyett az Egyesült Államok a technológiai áttörésnek köszönhetően függetlenítette magát az arab energiaforrásoktól.

A felvázolt energiapolitikai fordulatnak számos következménye lehet. Elsőként említsük meg a számunkra legkedvezőbbet: március második felében a benzin literenkénti ára 1- 2 centtel olcsóbb lehet. Ez bizony nem sok, azonban közismert, hogy az állam annyi adóval terheli meg az autósokat, amennyivel nem szégyelli. Egy liter benzinbe, függetlenül az éppen aktuális világpiaci ártól, már eleve közel 60 cent, változatosabbnál változatosabb adó van szervesen beleépítve. A másik fontos következmény, hogy az éppen nekilóduló infláció, ami három év kihagyás után most kezd szárba szökkenni, valamelyest mérséklődhet, hiszen az üzemanyag költsége szinte minden termék és szolgáltatás végösszegébe begyűrűzik. Jó esetben a nyári kirándulások költségoldalára is jótékony hatást gyakorolhat a felvázolt fejlemény.

Nem érdektelenek a geopolitikai hatások sem. Korábban, például 1973-ban és 1979-ben, az OPEC simán képes volt sokkolni a fejlett országokat egy-egy drasztikus árugrással, most viszont a sejkek, szultánok, sivatagi királyok rémülten szembesülnek azzal, hogy bő két év után sem képesek érdemben fordítani a számukra módfelett kellemetlen helyzeten. Lassan elolvadnak a bőség éveiben felhalmozott pénzügyi tartalékaik, be kell fagyasztani a rongyrázó presztízsberuházásaikat, esetleg adót kénytelenek kivetni a népre, ami nagyon kínos az abszolút monarchiák világában. Donald Trump amerikai elnök eleve nem sokat akar bíbelődni az arab világgal, s ha most az olajfegyver sem működik, akkor vakarózhatnak a burnuszuk alatt. A rettenetes izmokat mutató, ám tényleges gazdasági teljesítmény nélküli Oroszország szintén megsínyli a fordulatot, hiszen ha a kőolajból és föld-gázból származó bevételei visszaesnek, akkor legfeljebb a vodka jövedéki adója mérsékelheti a kiesést. Magyarán Vlagyimír Putyin elnök nagyravágyó terveit jegelni lesz kénytelen (őszinte örömünkre), ha a nyersolaj világpiaci ára újfent tartósan 50 dollár körüli pozíciót vesz fel.

Természetesen a mostani helyzet sem végleges. Az OPEC májusban ülésezik Bécsben, ahol megvizsgálja, hogy a novemberi ülés óta miként alakult a helyzet. Segítünk: számukra kedvezőtlenül. Tavaly ősszel az olajkartell bejelentette, hogy a maga részéről napi 1,2 millió hordónyi termeléscsökkentést vállal, ám ez sem tornázta feljebb az árakat. Nem kizárt, hogy legközelebb még erőteljesebb visszafogást vállalnak, ám ennek teljesítése döntően Szaúd-Arábiától függ. Persze, próbálkozni lehet, ám ettől függetlenül újra bebizonyosodott: a kitermelésben tapasztalt technológiai korszakváltás, az energiát kevésbé faló tudásalapú gazdaság van olyan kényszerítő erő, mint az energiafegyver. Az olaj hatalom, de a tudás is az. Egyre inkább.