Berényi lehetőségei

E sorok írója a magyar állampolgársági kérelmének benyújtása után interjút készített Berényi Józseffel, aki úgy fogalmazott – január harmadikát írtak – az állampolgársága esetleges elvesztésére irányuló kérdésre: „Mire megkapom a magyar állampolgárságot, már módosul az ellentörvény Szlovákiában. Ezt ígérte a kormánykoalíció, ezt ígérték a Híd képviselői az önkormányzati választások előtt. Bízom benne, hogy amit ígértek, azt betartják.” Nem így történt – a tárgyszerűség kedvéért tegyük hozzá: egyelőre, a koalíciónak jobb esetben van még három éve.

A belügy most – bár mondhatnánk, hogy hivatalból, de sajnos, az SNS beadványának hatására – rászállt Berényire, s még ha az eljárással nem rokonszenvezünk is, le kell írnunk: jogosan, ugyanis, ha magyar állampolgár, akkor egy – ugyan abszurd, ám nagyon is – érvényben levő jogszabályt hágott át. Korábban e hasábokon már kifejtettük, a kettős állampolgárság nem ördögtől való, nem veszélyezteti Szlovákiát; és aki úgy érzi, hogy ettől neki jobb lesz, hozzájárul magyarságának mélyebb megéléséhez, vagy bármilyen pozitívuma származik belőle, azt semmilyen formában nem lenne szabad akadályozni vágyai megvalósításában, az egész úgyis jobbára szimbolikus. Mivel ezt továbbra is így gondoljuk, ne is ragozzuk tovább, hanem vegyük számba, mit tehet most Berényi József.

1. Beismeri, hogy kettős állampolgár. Ez esetben elveszíti pártelnöki tisztségét, az MKP-nak rendkívüli tisztújítást kell összehívnia, és új elnököt választania. A pártnak jó időbe telt, mire a parlamenti választásokon kapott pofont kiheverte, és úgy-ahogy sikerült stabilizálnia a belviszonyait. Nyilván a párt számára nem Berényi az egyedüli üdvözítő megoldás, de egy ilyen távozás az első számú posztról kihatással lehet akár a 2014-es választási eredményekre is.

Berényi a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhat jogorvoslatért, hiszen az állampolgárságot az Alkotmány garantálja, ha nyer, az győzelem nemcsak számára, hanem a pártnak és az egész ügynek is. Strasbourg malmai viszont lassan őrölnek, nem biztos, hogy 2014-ig döntés születik.

Ha időközben eltörlik az ellentörvényt, visszatérhet az elnöki posztra, ha lesz rá hajlandóság.

2. Folytatja a jelenlegi „no comment” gyakorlatát. Ez esetben legálisan nem derülhet ki, kettős állampolgár-e, ám ez vajmi keveset jelent egy olyan országban, ahol a belügyminiszter nyíltan beszél a titkosszolgálati eszközök alkalmazásáról a kettős állampolgárokkal szemben. Ha ezek felhasználásával kiderül, hogy igen, akkor az 1. pontban vázolt forgatókönyv lép életbe. Ha nem derül ki, és az állami hivatalok sem keményítenek be az adatszolgáltatási kötelezettség terén, és a témát sikerül lebegtetni, az is hátrányos lehet 2014-ben. A választási viták során rendre előkerülhet ezt a kérdés, s vázolja bár a legragyogóbb programot a nyugdíjrendszerről vagy a hadsereg átalakításáról, az árvizekről, oktatásról, akármiről, bármilyen labdát le lehet ütni azzal: Berényi úr, maga milyen állampolgár? És arra, hogy Berényi „trójai faló”, egy átlagos spin doctor is remek kampányt tudna építeni, ami még választási siker esetén is csökkentheti a koalíciós potenciált.

3. Kérvénye „véletlenül” egy jó nagy aktaköteg legaljára kerül, és csak akkor veszik elő, ha már módosult az ellentörvény. Esetleg formai hibára hivatkozva dobják vissza, és kötelezik további adatszolgáltatásra, ami évekig is eltarthat. Ezzel megbékítheti a szlovák hatóságokat, mert az abszurd ellentörvény szerint az nem baj, ha kérte, csak ha megkapta. Saját tábora előtt viszont könnyen elveszítheti hitelességét, keményvonalas szavazói azt várták, mivel ő az MKP elnöke, gyorsított eljárásban kapja meg, s már a februári pártrendezvényeken büszkén fogja mutogatni a koronás igazolványt. Ha egy idő után nem így tesz, elveszítheti azoknak a támogatását, akik vállalva a szlovák állampolgárság elvesztésének kockázatát, magyar állampolgárságért folyamodtak, vagy csak szimpatizálnak a kettős állampolgárság intézményével.

4. Berényi nem is kért kettős állampolgárságot, ezt csak egy hype, mely médiafelületet biztosít a sajtó figyelmét kevésbé élvező parlamenten kívüli pártnak, és alkalmas annak prezentálására, az ellentörvény hatálya alatt meddig hajlandó elmenni az állam saját (kettős) állampolgáraival szemben. Ez esetben a hitelvesztés kockázata mellett még lehet övé az erkölcsi győzelem.

Függetlenül attól, hogy a fent vázoltak közül melyik forgatókönyv teljesül, az az állam és a párt energiáit egyaránt feleslegesen köti le. Ezt az egész ellentörvény dolgot már rég elfeledhettük volna, ha Szlovákia hajlandó lett volna belátni azt a megcáfolhatatlan alapigazságot, hogy a kettős állampolgárság intézménye veszélytelen.