Berényi és a fiatalok

Még ha szakemberek akadnának is köztük, számban nincsenek annyian, hogy kiadnának egy olyan csapatot, amelyi elviszi a pártot a hátán. Berényi a fiatalokba kapaszkodik, más esélye nincs. A szakmai alelnökök megválasztásának második fordulója előtt arra kérte a küldötteket, hogy a közigazgatásért felelős alelnök posztjára ne Kvarda Józsefet, hanem Őry Pétert támogassák, mivel az utóbbi fiatalabb, és ő mint elnök, fiatal elnökséggel akar együtt dolgozni. Erre a hátsó sorokban valaki kifütyülte, de aztán a körülötte állók szúrós tekintete elhallgattatta. Az MKP tagjai közt tehát nincs egyetértés abban, hogy az általuk felépített és kiépített pártot most hirtelen a „fiatalok” kezébe kell adni csupán azért, mert ők a fiatalok. Ebből a szempontból az elért választási eredmény az MKP számára jó terápiának bizonyult. Az MKP ugyanis megijedt, ez az ijedtség pedig jogos. Ha ugyanis a párt akárcsak 5,01 százalékkal bejut a parlamentbe, az a Csáky–Duray vonal túlélését jelentette volna. Az elvesztett százalékokat pedig ráfogták volna a „főgörényre”, aki ujja köré csavarta a szegény szlovákiai magyarságot. Az MKP-nak a parlamentbe jutáshoz az is elég lett volna, ha a kisujját sem mozdítja. Csákyéknak viszont sikerült a választók egy részét átüldözni a Hídhoz. Vagyis a több mint 10 százaléknyi magyarság nagy része még mindig az MKP-ban bízik. Berényinek ebből a szempontból könnyű dolga lesz, elég, ha nem csinálja azt, amit az előző vezetés (melynek ő is tagja volt, viszont a fő pártvonalat nyilván nem ő határozta meg).

A Híd viszont kormánypárt lett. Az emberek nap mint nap értesülni fognak arról, mit csinál értük a kormányban a Híd, ez pedig mindenféle fizetett reklámnál többet ér. Vagyis az MKP-nak négy év múlva abban az esetben van esélye átlépni a parlamenti küszöböt, ha választótáborát is meg tudja fiatalítani, ehhez viszont aligha lesz elég néhány új arc az elnökségben. Ráadásul egy év múlva ismét tisztújítás vár a pártra, és kérdés, akkor kik kapnak bizalmat.

Az MKP nehéz helyzetben van. A nehéz helyzetekben viszont az a jó, hogy kihozzák az emberekből a maximumot. Vajon a pártokból is?