Belefér, de felesleges

Az a tény, hogy ezt legelőször a kormányzástól elméletileg visszavonult Robert Fico, nem pedig a forrásokkal való rendelkezés jogával bíró Peter Pellegrini jelentette be, szintén nem meglepő. Sokkal meglepőbb viszont a bejelentés fogadtatása, amely azt sugallja, hogy a Smer számára ez akár visszafelé is elsülhet.

Több elemzésben is olvashattuk, hogy a vezető kormánypárt készülő szociális csomagja alaposan felborítja a költségvetési egyensúlyt, és akár évtizedekre visszavetheti a szlovák gazdaság fejlődését. Természetesen a Smer aligha veszi számba a hosszú távú gazdasági következményeket, amikor támogatottsága a ciklus közepén történelmi mélypontra süllyed. Ficóék célja roppant egyszerű: szükség van egy népszerű, jól kommunikálható, az ellenzék által nehezen támadható intézkedéscsomagra, amelyre reményei szerint felépítheti a kampányát, a választók számára pedig egyértelmű és azonnal érezhető, rövid távú hasznot hoz. A gazdaságilag megalapozatlan, népszerűséghajhász pénzosztásra könnyű rossz példákat találni. Ne menjünk messzire, gondoljunk csak Magyarországra és Medgyessy Péter száznapos programjára, amelynek hatását még további három kormány és a társadalom nyögte.

A jelenlegi helyzet azonban más, Szlovákia gazdasága ugyanis példaértékű stabilitást mutat. Noha ez a mutató függ a legkevésbé a kormányzati politikától, és sokkal inkább a globális gazdasági környezettől, a növekedés elég szépen alakult az elmúlt években. Eközben az 53 százalékos államadósság alacsonynak mondható, a költségvetési hiány egy százalék alatti, a külkereskedelmi mérleg pozitív, a munkatermelékenység pedig a visegrádi országok közül Szlovákiában a legmagasabb. Egyértelmű tehát, hogy a szlovák gazdaságnak és a költségvetésnek is bőven vannak tartalékai, így biztonsággal állítható, hogy Pellegriniék „ajándéka” az ország jövője szempontjából nem veszélyes. Csak éppen nincs rá feltétlenül szükség. A magasabb minimálbér és a közalkalmazottak fizetésének 10 százalék körüli emelése ugyan jól hangzik, de egyrészt a tisztességes megélhetéshez az egyre dráguló országban még mindig nem elég, másrészt hosszú távú gazdasági hasznait tekintve teljesen semleges. Hosszú távon a magasabb béreket ugyanis nem a jól öltözött politikusok bejelentései és szociális csomagjai hozzák el, hanem a technológia és az infrastrukturális fejlődés, a munka termelékenységi rátájának növelése, a társadalmi mobilitás és a minőségi oktatás, valamint a versenyképesség javítása. Ugyan nem hangzik jól, de a minimálbér-emelés rövid távon károsan befolyásolja a versenyképességet. Nem lehetünk cinikusak: a tisztességes megélhetést egy jól működő kormányzatnak biztosítania kell mindenki számára, de azt sem várhatjuk el, hogy a gazdaság húzóerejét a minimálbéren foglalkoztatottak adják (még akkor sem, ha a bérnövekményük visszahat a növekedésre is). A felelős kormányzat tehát a jól hangzó jóléti kiadások emelése helyett a többletforrásokat a jövőbe és a versenyképességbe fekteti, mint ahogy vért izzadva teszi most ezt Macron Franciaországban.

És itt jutottunk el a felelősség kérdéséhez. A politikai felelősség világos, azt látja a Smer is a támogatottsági adatokból. Na de gazdasági szempontból felelősségteljesen viselkedtek-e a „szociáldemokraták” regnálásuk 10 évében? Egyértelmű, hogy nem. A Fico-kabinetek nem voltak képesek kiépíteni az egész országot átszövő, fejlett infrastruktúra-hálózatot, kinevelni egy erős középosztályt, amely a hazai vállalkozói réteg motorja lesz (a valóban szép makrogazdasági adatok szinte kizárólag multinacionális vállalatok olcsó munkaerőt alkalmazó ténykedésének köszönhetőek, amelyre gazdaságfejlesztést építeni csak egy bizonyos szakaszban elég), nem tudták betömni az ország keleti és nyugati része közti szakadékot (a pozsonyi régió nélkül Szlovákia a térségünkben is leszakadó ország lenne). És akkor a hosszú távú oktatási stratégia hiányáról nem is beszéltünk.

Kérdés, mit kezd a Pellegrini-kabinet ezekkel a kérdésekkel a következő két évben. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy ugyanazt, amit Fico: alárendeli őket rövid távú politikai érdekeinek. Lehet, hogy Fico és Pellegrini kormánya között ebből a szempontból sincs különbség.

Zsoldos Ákos