Behúzott lábak

Vannak azonban dolgok, melyekről közmegegyezésnek kellene lennie a társadalomban. Mondjuk arról, hogy a kisebbségi jogok védelme és bővítése szükséges és fontos dolog, s ezek európai szintű szabályozása pedig egyértelműen előnyös lenne a szlovákiai magyaroknak. S arról is, hogy ha valaki ezen a téren tenni akar valamit, és mi nem tudunk/akarunk neki segíteni, akkor legalább félreállunk, és behúzzuk a lábunkat is, hogy ne taknyoljon el benne. Ilyen ügy a Minority Safepack ügye is. A kisebbségi jogok európai szintű szabályozásáért kardoskodó aláírásgyűjtést a román kormány immáron hagyományosan megtámadja, akár jóban van éppen az erdélyi magyarokkal, akár nem. Legutóbb Szlovákia is csatlakozott hozzá, és a hírek szerint kis híján most is ez történt – ráadásul a külügyminisztérium mellett épp a csatlakozási beadvány előkészítéséért felelős igazságügyi minisztérium révén, melyet egy hidas miniszter, Lucia Žitňanská irányít. Egy dolgot tisztázni kell: a Hidat a legelvakultabb ellenfelei sem vádolhatják kisebbségellenességgel, a párt egyebek mellett éppen a kisebbségek érdekeinek védelmét tűzte zászlajára, és sosem vonta kétségbe a kisebbségi jogvédelem fontosságát. Más kérdés persze, hogy ezt milyen sikerrel végzi, hiszen a részeredmények mellett rengeteg dologgal nem tudott mit kezdeni kettő plusz másfél év kormányzás alatt, pedig lehetett volna – de most nem ez a lényeg.A lényeg az, hogy a Híd ugyan félreállt a Minority Safepackhez aláírásokat gyűjtő MKP útjából, de a lábát csak a legutolsó pillanatban húzta vissza, s Bugár Béláék ezt is úgy állítják be, mintha ezért köszönet járna. Pedig, ha minden igaz, csak a saját ügyetlenségük miatt kerülhetett sor erre a kutyakomédiára. Le kell szögezni: Lucia Žitňanská igazságügyi miniszterként felelős mindenért, ami a minisztériumában történik. S ez így van még akkor is, ha kimondjuk, nem is tudhat mindenről, hiszen nagyon sok dolog és folyamat zajlik alacsonyabb szinteken – ráadásul a törvény szerint nem kell a kormány jóváhagyása ahhoz, hogy Szlovákia valakinek az oldalán lépjen fel az európai bíróságok előtt egy ügyben. Az azonban, hogy Szlovákia beszállna egy kisebbségvédelmi csomagot szorgalmazó aláírásgyűjtés elleni perbe, nem kis dolog, és miniszteri figyelmet érdemel – pláne, ha a miniszter pártpolitikusként a kisebbségvédelemért száll síkra. Nagyon helyes, hogy a Híd végül kijárta, hogy Szlovákia kimarad a román kezdeményezésből. De a fentiek logikája szerint ezzel csak saját hibáját hozta helyre. S bár errefelé nem szokás, hogy egy párt elismerje hibáit vagy figyelmetlenségeit, pláne, hogy bocsánatot kérjen értük, a helyes kommunikáció az lett volna, ha ezt megteszi. EGYMILLIÓ OK A VISZÁLYRA De ne feledkezzünk el az MKP-ról sem, mely a Minority Safepackhez aláírásokat gyűjt – mert szintén nem teljesen ártatlan a történetben. Ez az egész helyzet ugyanis valószínűleg nem áll elő, ha az aláírásgyűjtésbe és az egész projektbe az elejétől fogva bevonja a Hidat is, rendeznek hozzá egy olyan dzsemborit, mint az egy évvel ezelőtti magyar–magyar párbeszéd volt. Ehelyett teljesen kisajátította a témát, és bár most felszólítja az MKP a Hidat, hogy szintén gyűjtsön aláírásokat, a Minority Safepackre már rányomta a bélyegét, hogy a politikai képviseletünk még az ilyen szimbolikus ügyekben is képtelen kiegyezni egymással, és ne adj isten segíteni egymást. Pedig a szlovákiai magyaroknak pont erre lenne szükségük. Hogy a pártok legalább húzzák be a lábukat a másik elől, ha már nem tudnak egymás nyakába borulni.