Behaluskázva

Régi álmom teljesült, hogy Mikszáthtal álmodtam. Sok-sok éber álmodozás előzte meg az aktust. Volt egy hosszú időszakom, amikor csak őt olvastam. Vele keltem, vele ébredtem, és ahelyett, hogy a disszertációmat írtam volna (róla), az életrajzi szerző nyomában jártam. De hiába simogattam végig a szklabonyai és a horpácsi gyűjtemény darabjait, hiába zarándokoltam el Selmecre, Kürtösre, Batyiba, hiába kortyolgattam kedvenc csevicéjét – csak nem akart nekem megjelenni. Pedig fontos diskurálni valóm lett volna vele egy fejezetről. Ki gondolta volna, hogy épp a haluskaevés következményei fúj­ják meg a végítélet harsonáit, és egyszeriben egy palócföldi Zrí­nyiászban találom magamat? „Hallottam, dusa moja, hogy országos napilap kolumnistájának tetszik lenni. Üzennék az én földijeimnek, a kürtösi, rőcei és szombati járásokba. Talán a maga kis bulváros firkálmányait elolvassák. Mert engem már jobbára csak koszorúznak. Különben nem kívánnák megválasztani újra ezt az ugribugri tornatanárt. Ach, Haluska Jánosok gyülekezete! Pedig a választók cinikus megvezetése ősrégi férfimesterség.” Kicsit csalódott voltam, hogy nem a filológiai munkásságomat hozta szóba, de így lapzárta előtt jól jött a segítsége. Hagytam hát, hogy üzenetét tollba mondja. „De nehogy ám irodalmi utalásokba burkolja a lényeget, lelkem, mert ezeknek hiába írja, hogy Beszterce ostroma meg A fekete város. És a választói öntudatot se babrálja, úgysincs nékik. Érdekli is őket, hogy fortélyos obstrukcióival uniós forrásoktól fosztja meg településüket! A kis humanista csacskaságait pedig mellőzze. Már megbocsásson, de palóc lélektanban teljesen pancser. Azt hiszi, megnyitja majd a szívcsakrájukat, ha arról világol nekik, hogy a cigány is ember, ráadásul magyar? És hogy a nagy rendrakás nevezetű játszmában ők az előre tolt bástya?” Ezeknél a szavaknál már komolyan bánni kezdtem korábbi törleszkedésemet, és a fenébe kívántam pikírt megjegyzéseivel egyetemben ezt a nagyarcú palócot. De még egyet rúgott rajtam. „Nem kell túlspi­lázni a stílt, mint ahogy szokása. Diktálom, de szó szerint ezt írja: Ne baszakoggyatok, palóc atyafiak!” Ennyi. Azzal, huss, szertefoszlott. Meg se tudtam tőle kérdezni, hány gy-vel kívánja, hogy írjam e nemes cselekedetet. Mit tehetnék hozzá ehhez az abszurd álomhoz? Meghalt Mikszáth Kálmán, oda az igazság.