Baloldali ebgondolat

Két különböző szinten folyik a levelező tagozatos felsőoktatás ma már egyébként is csak látszólagos ingyenességének megszüntetése körüli vita. Az egyik szintet jobboldali politikusok és publicisták képviselik. Érveik egyike, hogy azért kívánatos a tandíj, mert – úgymond – azok jelentkeznek levelezőre, akik a nappali tagozat felvételijén kudarcot vallottak. A másik szintet az externisták alkotják, akik zöme számára már eddig sem volt ingyenes a képzés. Ők – ha tehetnék – azért nem vezetnék be a tandíjat, mert így még többe kerülne az oklevél megszerzése. Idült egyensúlyzavarral küzd ez a vita, mert hiányzik a polémia harmadik szintje, amelyet a baloldal lenne hivatva megtestesíteni. Nem testesíti meg, mert e dilemmát illetően kutyaszorítóba került az SDĽ. A „távosok” erszénye megcsapolásáról szóló törvényt hivatalból az SDĽ-ből vétetett Ftáčnik miniszternek kell a parlament elé terjesztenie. Elméleti lehetőség, hogy a baloldali klub is igennel szavaz. Ekkor azonban az már nem elméleti lehetőség, hanem 100%-os bizonyosság, hogy a baloldali demokraták egy év múlva és megérdemelten alulról szagolják a választási küszöböt. Csak nagy általánosságban cáfolhatók meg a jobboldal érvei, vagy talajközeli ellenargumentumok is vannak? Nyilván vannak az extern képzésre kényszerültek között, akiket szüleik a zongora körül kergetve győztek meg a diplomaszerzés nélkülözhetetlenségéről. A többség azonban anyagi kényszerből választotta a továbbtanulásnak e valóban nem legelegánsabb módját. Lehet, hogy 15-20 év múlva már valóban csak az érettségizettek ocsúja választja a felsőfokú képzés valamelyik rendkívüli formáját. Ma azonban a levelező tagozatok igénybe vételének nehezítése még egyértelmű gesztus a szegényekkel szemben. Megválaszolatlan kérdés, a baloldali képviselők miért csak általánosságban érvelnek a tandíj bevezetése ellen, noha sokkal életszerűbb lenne, ha, mondjuk, gyorsstatisztikát készítenének a 33 ezer extern egyetemista körében arról, mekkora hányaduk tartozik azok közé, akik a nappali tagozaton való továbbtanulást a kenyérkereset kényszere miatt nem engedhetik meg maguknak. A baloldalra szavazók közül már sokan rájöttek, az SDĽ-nek 1998 őszén nem kellett volna annyira rohannia a hatalomba. Ez a párt elhasználódott. Félő, hogy erre azok, akiket a mezei emberek beszavaztak a hatalomba, igazán csak jövő ilyenkor, a szavazatok összeszámlálásakor jönnek rá. Késő bánat – ebgondolat.