Balkáni jövőképek

Az, hogy a szárazföldön érkező menekültek ekkora problémát jelentenek a délkelet-európai országoknak, részben abból adódik, hogy nemzetközi struktúrák nélkül az egyes országok saját maguk számára kedvező, a többiek számára viszont csak a nyomást megnövelő eszközöket használnak a migráció irányának és sebességének befolyásolására.

De ez csak a legújabb a térség rendezetlen problémái közül. A volt jugoszláv határok máig sok helyütt tisztázatlanok – például a szerb–hor-vát Duna menti határon olyan területek is vannak, amelyeket mindkét állam magának igényel, és olyanok is, amelyeket egyik sem. Ennél is kellemetlenebb, hogy a térségben egy olyan állam is létezik, Koszovó, amely létét egyes országok megkérdőjelezik, elsősorban Szerbia, Oroszország és szövetségeseik, ebben az esetben beleértve Szlovákiát is. Az abszurd kategóriába tartozik Macedónia esete, amelynek a nevét nem hajlandók elismerni a görögök, ezzel blokkolva az ország nemzetközi cselekvőképességét.

Ráadásul a háború által okozott problémák ma is rendezetlenek. Srebrenica és a boszniai háborús bűnök éket vernek a szerbek és bosnyákok közé, az EU szempontjából pedig roppant kellemetlen, hogy a jelenlegi horvát elnök tanácsadói között van a háborús bűnökért Hágában elítélt, majd nagy meglepetésre másodfokon felmentett Ante Gotovina tábornok is. A háború alatt elüldözött közösségek – például a horvátországi szerbek – nagy része sose tért haza. Bosznia nemzetközi felügyelet alatt összerakott kormány-zati struktúrái bonyolultak, működé-sük akadozik, Koszovó pedig most próbál valamiféle választ találni a szerb kisebbség követeléseire.

A tapasztalat az, hogy ilyen problémák megoldása az elmúlt időszakban csakis az EU-integráció ígéretével volt elősegíthető. Szlovénia ennek érdekében megoldotta határvitáit a horvátokkal, Horvátországban hirtelen „előkerült” az eddig rejtőzködő, imént említett Gotovina tábornok. Másfelől közép-európai tapasztalat, hogy amit az integráció előtt nem sikerül teljesen megoldani, pontosabban megoldatni, abban előrelépés később nem nagyon tapasztalható. Az EU alapvető érdeke, hogy a Balkán országait mihamarabb a soraiban tudja, mivel érdeke a fenti problémák rendezése, és érdeke, hogy beleszólása legyen abba, ami a térségben zajlik. Ezt nem szabad elfelejteni akkor sem, ha mostanság például a görög csalódások okán a bővítés nem a legnépszerűbb szó Brüsszelben.