<p>Hosszabb kínlódás, népszerűségapály után a magyar kormány (pontosabban: a kormánypárt) rátalálni látszik újabb adujára, amely kihúzhatja a korrupció- és nepotizmusérzet miatt zuhanó tetszésindexét a gödörből: ez lehet a menekültügy véresen komoly és aktuális témája.</p>
Bácska a mi Lampedusánk
Kerítés a déli gyepűn, a Bácskában, végig a szerb határ mentén; négy méter magas drótháló Schengen nyomatékosítására, mellbe vágva persze az EU-t: nem szabad a kormányzati terveket színtiszta cinikus demagógiának bélyegezni, hiszen a menekültáradat, Európa identitása, a multikulturális tolerancia modelljének válsága húsbavágó, alapvető kérdések. És a politikában az ütemérzék döntő fontosságú erény, márpedig Orbán Viktor ezúttal (is) jól érezte meg a pillanatot, amikor megint berobbanhat egy tabu döntögetésével az uniós porondra. A kontinensen tehát szokásosan a tőle már régóta elvárható extravagáns, merész, harcias, konfliktuskereső, a dolgokat kellemetlenül a nevén nevező politikust alakítja.
Mindezt úgy ismerem el persze, hogy Bácsalmáson születettként nekem fáj a Vajdaság elé húzandó szögesdrót, exodusmorálban pedig Ferenc pápa iránymutatásait tartom emberségesnek, csak hát... a reálpolitika dolga az itt és most krízisek kezelése, ideákból nem lesz ma estére vacsora, se mentőöv.
A menekülttémával a kormányzat a belpolitikában is visszafestheti a kezdeményező, cselekvő, problémamegoldó hatalom képét, amely helyére egy ideje bekúszott az oligarchaépítő, mamelukgyártó, önnön pöffeszkedéseibe bezáródó párt választói érzete. Ezt az arcélt most elrejtheti az intézkedő, háborúzó, határozottan döntő kemény kéz – kérdés, hogy a csatába hívó, emberi szorongásokra és rend iránti vágyra építő stratégia meddig érdekes, mekkora lesz a belpolitikai hatótávolsága a kirakatba állítva; vagyis, hogy a kínai klasszikus, Szun-Ce megállapítása érvényes-e a helyzetre: „A vesztes sereg először harcol, és csak utána keresi a győzelmet”.
A józan közép számára az a szomorúság ebben a helyzetben, hogy a meglehetősen blőd és gonosz plakátkampány után egy fontos ügy értelmes, moderált, árnyalt megvitatásának esélye veszett oda, onnantól az indulatok két szélsőséges végpontja dominál, a felkorbácsolt hisztéria működteti a sablonválaszokat pro és kontra. Kár ezért, ám túl sok tétet rakott erre a játszmára maga számára a hatalom: itt most ugyanis a „néger” puszta látványának is tábor-újraszervező erőnek kéne lennie.
A szerző magyarországi publicista
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.