Vélemény

Az új kesztyűbáb

Finta Márk

2018. április 26. 10:36

Denisa Saková jelölése a belügyminiszteri posztra nem más, mint a Ficogrini-kormány hiányzó politikai kultúrájának és felelősségtudatának újabb ragyogó példája. A Híd pedig ismét úgy viselkedik, mint egy bólogató kutya a tuning Lada műszerfalán: minél rázósabb az út, annál jobban bólogat.

Elmondhatjuk százszor-százezerszer, egy tisztességes országban az elmúlt hónapokban történtek töredéke miatt is kicserélődött volna az uralkodó politikai garnitúra miniszterelnököstül, kormánypártostul, főosztályvezetőstül, portásostul. Mindenestül. De nem. Robert Fico továbbra is úgy áll ki a koalíciós tanács sajtótájékoztatójára, mint a provincia imperátora, Peter Pellegrini, a kormányfő pedig hátul, a sarokban fotoszintetizálgat csendesen – még csak szót se adtak neki a sajtótájékoztatón,

jó, hogy meg nem öntözték.

Fico tehát végeredményben Pellegrinin keresztül elérte, amit akart – igaz, nem teljesen így tervezte, ő államfő akart lenni 2014-ben, az azért mégis más lett volna. Így ez most csak kármentés, hiszen a Smer zuhan, mint a fenéken lőtt vadkacsa. De ami most van, az a lehető legjobb opció Fico számára: felelőssége nincs, az irányítás az övé, és csak azt kell valahogy kitalálnia, hogyan ne végezze úgy, mint Mečiar.

Kaliňák pedig most ugyanezt érte el Sakovával: a miniszter asszony az integritásnak még csak a nyomát sem mutatta eddig. Az egész helyzet annyira egyértelmű és átlátszó, hogy még csak magyarázni sem nagyon igyekszik senki a a Smerből. Minden jel arra utal, hogy Kaliňák felelősség nélkül, a háttérből irányíthatja a hű kádert, akinél nem fenyeget, ami Tomáš Druckernél nagy jóindulattal fenyegethetett volna – nevezetesen hogy fellázad, és a saját kezébe veszi a dolgokat.

2018. április 26. 10:05

Kiska kinevezte Sakovát a belügyi tárca élére

A koalíciós partnerek pedig hallgatnak. Az SNS elnöke, Andrej Danko továbbra is teljesen más dimenzióban vándorol, a többiek pedig inkább ráhagyják, a fáma szerint az alvajárókat sem szabad felébreszteni. A nemzetiek pártvezére így szabadon beszélhet arról egy szociális csomagról szóló sajtótájékoztatón, hány házelnök jött oda hozzá haverkodni egy uniós csúcstalálkozón, két kacsamájas-kaviáros falatka között. A többiek pedig bólogatnak. Igen, Andrej, téged mindenki szeret.

A Híd elnökének, Bugár Bélának kicsit nehezebb az élete, de nem sokkal, mert mindig van mivel magyarázni a dolgokat. Ugyan a kommunikációs panel nemrégiben az volt, hogy itt csak és kizárólag a Hídnak köszönhetően távozott Fico és Kaliňák is, ám ez most megdőlni látszik. Fico ugyanis egy kicsit sem viselkedik úgy, mint akire Bugár sűrű tömjénfüstben olvasta volna rá, hogy apage satanas. Úgyhogy nincs más hátra, fel kell ütni az alibista kifogások nagykönyvét, hogy legalább Sakovával kapcsolatban mentsék, ami menthető. Az „ennek a koalíciónak nincs alternatívája” és az „azt mondjuk el, amit el akarunk mondani”, itt most nem elég, ide már a „mi mindenkit a munkája alapján ítélünk meg” és a „neki is meg kell adni a lehetőséget” ostrombontó mantrákra van szükség. Ezektől bizonyosan megszállja a tüntető tömeget a szentlélek, és mindenki hazamegy Búrlivé vínot meg Barátok köztöt nézni.

Persze lehet, hogy azoknak van igazuk, akik nem cselekednek, amikor kellene. Mert könnyen elképzelhető, hogy van az a szociális csomag, van az a minimálbér-emelés és kétnyelvűtábla-mennyiség, amiért a választók behunyják a fél szemüket. Máshol is megesett már, nem ez lenne az első alkalom.

Csak jó lenne már hinni a régi mondásban, miszerint a nép nem megvehető. És az is könnyen lehet, hogy hamarosan eljön ez az idő is.

Önnek ajánljuk