Az új elit bemutatkozik

A legújabb botrányhős Vincent Lukáč: az egykori hokista és az SNS legújabb celebje a maffiával kapcsolatos kijelentései miatt került össztűz alá, a bűnözők kölcsönös tiszteletéről beszélni ugyanis parlamenti képviselőként meglehetősen durva dolog. Lukáčot egyébként sem a mérhetetlen tudásáért szerethetik választói, a képviselő a múlt héten például még meg volt győződve róla, hogy az SNS igazából kormánypárt.

Miként kerül egy ilyen ember a parlamentbe? Lukáč egy családi tragédia után kezdett politizálni, 2010 elején, miután váratlanul elhunyt a felesége. Maga Ján Slota szólította meg az emberileg és anyagilag is padlón levő, de még mindig népszerű sportolót, pártjának szüksége volt a jól csengő nevekre. A politikával korábban csak önkormányzati szinten foglalkozó, ahhoz bevallottan nem értő exhokis a választási lista huszadik helyén indult, összeszedett 4329 karikát, ezzel pedig nyolcadikként pont képviselői mandátumot szerzett. Most pedig törvényekről szavaz, vagy rejtélyes módon kigyullad az autója.

Lukáč esete nem egyedi, az SaS listáján befutó, egyszerű polgári mozgalomként induló Egyszerű Emberek esete is bizonyítja, hogy a választók díjazzák azokat a politikusjelölteket, akiknek bevallottan semmi közük sem volt korábban a politikához. Igor Matovič aztán megmutatta, hogy mivel jár a szakmaiság teljes hiánya és az ösztönökön alapuló politizálás: kis szövetsége néhány már-már komikus hibának köszönhetően majdnem a koalíciós szerződés előtt ellehetetlenítette a kormányt, saját maga pedig belekeveredett a blogjában publikált hazugságaiba. Márpedig Matovičra nem lehet ráfogni, hogy érdemtelenül ülne a parlamentben, hiszen 38 ezer preferenciaszavazattal került befutó helyre az SaS listáján. Annál kényelmetlenebb érzés, hogy cselekedeteitől az egész koalíció sorsa függ.

Lukáč és Matovič esete nem egyedi, manapság is rengetegen próbálnak érvényesülni a politikában úgy, hogy erényt próbálnak kovácsolni a tapasztalatlanságukból és az „érintetlenségükből”: például Alojz Hlina, aki polgári aktivistaként lett híres, most pedig Pozsony főpolgármestere szeretne lenni. A politikusokból kiábrándult választókat könnyen meg tudja szólítani a romlatlan átlagember – csakhogy egy kompromisszumokra képtelen, az elemi politikai ismereteknek híján levő személy jóval több kárt okoz, mint hasznot. Ha mást nem, hát ezt bizonyítja az új parlamenti képviselők példája.