Az oszlop és a rúd

Holnap felkerül a zászló Danko százados rúdjára, és ezzel új dimenziót kap a parlament és a nemzeti párt elnökének politikai pályafutása. 

Na meg az alkotmány napja is, amely sokkal jobban a szívéhez nőtt a politikusoknak, mint a polgároknak, kivéve persze a diákságot, mivel a szeptember elsejei államünnep miatt egy nappal később kezdődik az iskola.

A zászlórúd azonnal politikai viccek céltáblája lett, nem csoda, hiszen az értelmetlen politikai megalomániát szimbolizálja, emellett önkéntelenül adja magát a párhuzam egy harminc évvel ezelőtt levitézlett politikussal, akit szintén kiröhögött az egész ország.

1989 nyarán Miloš Jakeš volt a legnagyobb hatalmú kommunista vezető, és a július 17-i barsvörösvári kihelyezett pártülésen azon méltatlankodott, hogy újabb művészek írták alá a Néhány mondat elnevezésű petíciót. Néhány emlékezetes mondatát ma is idézik, például, hogy „az a Hanička Zagorová is, aranyos lányka meg minden, de évente hatszázezret keres”. Eszmefuttatása végén pedig felsóhajtott, hogy láthatóbbá kell tenni a párttagság támogatását, nehogy a vezetőség úgy nézzen ki, mint egy magányos oszlop.
Az együgyű őszinteséggel szónokló Jakeš kiállította a saját bizonyítványát, hamarosan egyedül maradt, és mindenki úgy tekintett rá, mint aki egymaga testesíti meg a rezsim összes gyengeségét.

A rendszerváltás előtti nosztalgiázás azonban új aktualitást kap Dankóval és magányosan álló rúdjával. 
Harmincméteres, és felállításánál az egyetlen követelmény az volt, hogy magasabb legyen, mint a budapesti Országház előtti zászlórúd. Három méterrel sikerült túlszárnyalni.
Danko ötletei és belső, megingathatatlan logikája szintén azt sugallja az embereknek, hogy ne vegyék túl komolyan azt a rendszert, amit megtestesít.

Ennek a rendszernek a fenntartói elhitték, hogy mindenhatóak és leválthatatlanok. Egy újságíró és a barátnője meggyilkolása, majd a nyomozás és a hírhedt SMS-üzenetek Marián K. mobiltelefonjában rántották le a leplet arról, hogy mennyire összefonódott a hatalom a gazdasági körökkel és a szervezett bűnözéssel, és ennek az egésznek a gyökerei a Mečiar-korszakig nyúlnak vissza, egészen az „államalapítóig”. 

Az állam méltóságát, egyáltalán létezésének értelmét az utánunk jövő generációk számára csak az adhatja vissza, ha leleplezik és megbüntetik a bűnösöket, legyenek most akármilyen magas pozícióban. 

Egy zászlórúd nem tudja eltakarni mindezt. Inkább csak arra a magányos oszlopra és a levitézlett politikusra emlékeztet, amikor már visszafordíthatatlanul közeledett a karrierje vége.
 

A szerző a TASR hírügynökség munkatársa