Az orbáni nimbusz határai

A végeredmény nem, de az események ütemezése sokakat meglepett.

Arra viszonylag könnyű választ adni, miért döntött kezdetben Orbán Viktor és a Fidesz vezérkara Schmitt kitartása mellett. (Ne legyenek kétségeink: ők döntöttek akkor is és most is.) Az Orbán-kormány ugyanis eddig a sebezhetetlenség mítoszával vette körbe magát: ők voltak a politikusok, akik nem hibáztak, nem hazudtak és nem volt köztük inkompetens. Ez a hozzáállás egyébként nem cinizmuson alapszik, hanem hideg stratégiai számításokon. A Fidesz ugyanis látta, hogyan hullhat darabjaira egy kívülről folyamatosan támadott, személyi ügyektől terhelt, befelé sem egységes kormány. A második Gyurcsány-kormány így végezte: az őszödi beszéd után a Fidesz nyomása alatt atomjaira bomlott, hatékony kormányzása pedig lehetetlenné vált. Orbán Viktor esélyt sem akar adni saját kormányának arra, hogy kikezdjék, ezért minden egyes személyt és intézkedést a saját sérthetetlenségének nimbuszával von be. Emlékezzünk Matolcsy György gazdasági csúcsminiszter esetére, akiről Orbán pont akkor jelentette ki, hogy a „jobb keze”, amikor a legnagyobb volt rajta a nyomás. Az, hogy Schmitt Pál ezek ellenére és interjúi után is lemondani kényszerült, arra utal, hogy az orbáni nimbusznak is megvannak a határai. Két olyan ok van, amely biztosan közrejátszott abban, hogy a Fidesz elengedte Schmitt kezét. Egyrészt nem csak a pletykák miatt vehető biztosra, hogy a párt villám közvélemény-kutatást rendelt meg az elnök aktuális megítéléséről, melynek eredménye természetesen titkos, de az események alapján sejthető. Másrészt a Fidesz második kormányzása során először fordult elő, hogy a jobboldali hátország nagyobb része fordult szembe Orbán nyilvános akaratával. Bár a közmédia az utolsó napokban egyértelműen nyomás alatt dolgozott, gyakorlatilag a propaganda szintjén, a nyomtatott sajtóban és különösen az interneten számos cikk és kiáltvány jelent meg jobbos forrásokból, amely az elnök lemondását sürgette. Ez a két tényező közösen hathatott a gyors változásra a Fidesz álláspontjában: miután a közvélemény szemmel láthatóan Schmitt ellen fordult, és a jobboldali közvéleményt sem sikerült összezárni az elnök mögött, Orbán Viktor úgy érezte, nincs más választása, mint lenyelni a békát és visszavonulni. A Fidesz kommunikációjából jól látszik, hogy még ebből a helyzetből is a sérthetetlenség és tévedhetetlenség nimbuszának fenntartásával próbál kijönni. Ezért mondják azt, hogy Schmitt „államférfihoz méltó” döntést hozott egy „vitatott” ügyben, és ha valaki elkövetett hibát, az csak az egyetem.

Kérdés, hogy a közvélemény mennyire lesz vevő erre az olvasatra. Orbán Viktor szempontjából ugyanis félő, hogy ez az ügy pont annak marad meg, ami volt: egy plágiumon kapott, azt csúsztatásokkal védő pártpolitikus gyors és drámai bukása.

Ravasz Ábel