Az MKP és a koalíciók

Ugyan valószínűleg nem fog megtörténni, hogy az SaS és az MKP koalícióban vág neki a választásnak, de a felvetésre érkező reakciók tanulságosak, miközben az esetleges együttműködés szokatlan előnyökkel és rizikókkal járna. „A politikusnak semmi se drága, ha a parlamentbe akar kerülni” – ez a leggyakoribb ellenzői álláspont. Nos, egy politikai párt legfőbb célki-tűzése a parlamenti politizálás, hiszen országos érdekképviselet a törvényhozáson kívül nem lehetséges. Ha egy párt nem bízik abban, hogy biztosan képes egyedül megugrani az ötszázalékos bejutási küszöböt, akkor szövetségest keres. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy egyáltalán ki lehet jelenleg az MKP természetes szövetségese. Az már korábban, még tavasszal kiderült, hogy a Híd egy asztalhoz sem hajlandó ülni a párttal, így az etnikai együttműködés kérdése tárgytalan lett. Maradt a szlovák vonal, márpedig az MKP neve itt nem szokott felmerülni (ha eltekintünk minden felvilágosult szlovák szavazó második kedvenc minipártjától, az OKS-től). A körülmények viszont megváltoztak. A szlovák ellenzék széttöredezett, több párt a választhatóság határán billeg. Egyes formációkon, mint az SDKÚ, csak a csoda segíthet, mások, mint az SaS, még nem épültek le, de kellőképp összevesztek lehetséges partnereikkel. Így kerülhet képbe az MKP, mint olyan párt, amely kedvező csillagállásnál képes átlökni bárkit (és saját magát is) a választási küszöbön. A közös listának van néhány veszélye, de komoly előnyöket is biztosít. Senkinek nem kell lemondania a programjáról és hangsúlyos célkitűzéseiről, és a listán belül szabad a verseny a jelöltek között. Az SaS számára lenne nagyobb rizikó a preferenciaszavazatok intézménye: vélhetően sem a szlovák szavazók nem karikáznák a magyarokat, sem a magyarok a szlovák jelölteket, de az SaS alig indít ismert politikust: Richard Sulík Brüsszelbe, Juraj Miškov meg egy törpepártba katapultált. Az MKP a szlovák pártoknál hitelt és elismertséget, valamint parlamenti jelenlétet nyerhetne, az SaS pedig újabb négy évet a politikai túlélésre egy olyan közegben, ahol egyelőre nincs helye. Járulékos haszon, hogy minél kevesebb parlamenten kívül maradó kispártra leadott szavazat veszik el, annál inkább csökken a Smer mozgástere. A koalíció ellen szól, hogy fogalmunk sincs, mennyire gondolta komolyan az egészet az MKP és az SaS, nem ismerjük a belső használatra készíttetett közvélemény-kutatás adatait a választói reakciókról, és nincs alátámasztva, hozná-e a hét százalékot ez az elsőre valószerűtlen szövetség. Ha igen, akkor az MKP sikere hirtelen szlovákiai ellenzéki érdekké válik és a választási kampány kap egy újabb csavart, miközben még el sem kezdődött.