Az EU történelmi pillanata?

Sok megfigyelő szerint történelmi jelentőségű eseményről van szó, amely fordulópontot jelenthet az Európai Egyesült Államok létrehozása felé vezető úton. Emmanuel Macron francia államfő és Angela Merkel német kancellár ugyanis egy új, 500 milliárd eurós uniós alap felállítását javasolta a koronavírusjárvány gazdasági hatásainak ellensúlyozására. Ez önmagában még nem lenne hír, az EU már eddig is több segélyalapot mozgósított vagy készül mozgósítani. Ami újdonság, az az, hogy az 500 milliárdot maga az Európai Bizottság kölcsönözné a pénzügypiacokon, és az EU-s költségvetés keretein belül vissza nem térítendő juttatásként folyósítaná a válság által legjobban sújtott tagországoknak.

Az EU történetében először fordulna elő, hogy maga az unió venne fel ekkora hitelt.

Ez pár hónapja még teljesen elképzelhetetlen lett volna, ezért egyre többen egy hamiltoni pillanatot emlegetnek. Alexander Hamilton, az USA első pénzügyminisztere 1790-ben fontos döntésével lehetővé tette, hogy az amerikai föderáció átvállalja a tagállamok adósságait, melyek a függetlenségi háború miatt keletkeztek, és ezzel sokat tett a fiatal ország megszilárdításáért. Németország és Franciaország közös javaslata tényleg hamiltoni pillanatként működhet, és elvezethet az igazi fiskális unió létrejöttéhez. Az EU és az eurozóna ma ugyanis nagyon törékeny, a koronavírus-járvány több tagországban is erősen rontotta az unió megítélését. A déli tagországokban már a legutóbbi globális gazdasági válság óta gyűlik a feszültség, mivel úgy érzik, hogy északi szomszédaik magukra hagyták őket a válságkezelésben. A koronavírus kitörése óta a frusztráció tovább nőtt, és a helyzetet súlyosbítja a kínai és orosz dezinformációs kampány. Elszomorító, hogy Olaszországban áprilisban a megkérdezettek legnagyobb része Kínát tartotta a legbarátibb országnak, Németország és Franciaország viszont a legkevésbé baráti országok listáját vezette. Ezért érthető, hogy az EU két legfontosabb tagállamának vezetője úgy ítélte meg, itt az ideje egy olyan lépésnek, amely növelné az összetartozás érzését az unióban. Az 500 milliárd euró önmagában nem lesz elegendő a koronavírus-járvány által okozott gazdasági visszaesés visszafordításához, de a közös hitelek ilyen mértékű engedélyezése fontos jelzés a járvány által legjobban sújtott déli tagállamoknak. Ne feledjük, hogy a francia–német közös tervhez szükség volt arra, hogy Angela Merkel feladja a makacs német ragaszkodást ahhoz az elvhez, hogy közös uniós hitelek nem létezhetnek. Ez nem volt könnyű, konzervatív német körökben továbbra is erős a közös hitelekkel szembeni averzió, és ennek képviselői készek hangosan tiltakozni.

A tervnek nemcsak Németországban, hanem más európai tagországokban is vannak ellenzői. A sokszor emlegetett fukar négyek ismét megjelentek a színen, és Sebastian Kurz osztrák kancellár vezetésével olyan alternatívát dolgoztak ki, melyben a pénzügyi segítséghez nincs szükség közös uniós adósságra. Nemet mondanak arra is, hogy a tagországok térítésmentes forrásokhoz jussanak, helyette alacsony kamatozású hiteleket javasolnak. A francia–német duónak ezért nagy meggyőző erőre lesz szüksége, hogy az összes tagállam felsorakozzon mögé.

Csak reménykedhetünk egy józan megegyezésben, mert nagy eséllyel az EU egyik történelmi fordulópontjához értünk. Az unió új fázisba léphet, de ha nem vigyázunk, napjainkat az EU lassú végének kezdeteként fogják emlegetni.