Az etnobizniszen túl

Ha ezt nem mondja, akár a hívás okához is eljutottunk volna, így viszont nem maradt más hátra, mint megkérdezni: ugyan ki választotta meg e felelősségteljes pozícióba? Kiderült, hogy a telefonáló úr egy polgári társulás elnöke, minden optimizmusunk ellenére nem egy önkormányzatiság jeleit mutató reprezentatív szerv képviselője. Mondanivalója így is érdekes lehetett volna, de mivel az úr MINDEN EGYES X nemzetiséghez tartozó ember nevében óhajtotta megváltani a szlovák közszolgálati étert, a kagyló lecsapása volt az egyetlen járható út. Vonatkozó panaszlevél úton.

Körvonalazódik a nemzetiségi kormánybiztos pozíciója, alakulnak a jogkörök, megvan az intézmény alkalmazottainak száma, nagyjából egy fél minisztériumi főosztály belsős állománya. Mire ez az írás megjelenik, a kormánybiztos neve még nem kerül kőtáblára, egyelőre a majdnem biztos befutó olyan eddigi képviselő, akinek a kisebbségi agenda a kisujjában van. Mert ott van, akármennyi jobb jelöltet sorolunk is föl, A. Nagy László semmivel sem diszkvalifikálta magát, ellenben igenis kvalifikálta magát elmúlt néhány évtizednyi tevékenységével. A kormánybiztosi poszt vagy egy politikai pálya csúcsa lesz, méltó befejezése egy élet karrierjének, vagy nem, azt a poszt várományosának kell felmérnie.

Azt viszont jobb az elején tisztázni, hogy a kormánybiztos kormányzati feladatokat ellátó személy, hivatala olyan agendával foglalkozik, amilyenre nem kell, vagy nem lenne hatékony tárcát üzemeltetni. (Hogy az ország lakosságának 13 százaléka ne érdemelne egy tárcát, azt megkérdőjelezhetjük, de most ez van.). Tehát: a kormánybiztos nem a hazai nemzetiségek hivatalos képviselője. Még csak nem is ombudszman, azaz kisebbségi szóvivő vagy jogvédő. Mert ha az lenne, akkor a mindenkori hatalommal hivatalból érne össze a bajsza naponta, az ombudszmant arra tartják. Nem véletlen, hogy általában a legalapvetőbb emberi jogokkal foglalkoznak Európa-szerte az ombudszmanok, pl. személyiségi jogokkal, gyermekjogokkal, nemzetiségi jogokkal – olyan területekkel, ahol az adott közösség valami miatt sérülékeny, nagyobb odafigyelést kíván. A kormánybiztos kormányzati feladatokat lát el, amolyan kis tárca, de nincs jogszabály-beterjesztő jogköre s hivatalból nem hozhat nyilvánosságra jogszabályokat értelmező és pontosító rendeleteket. Nem is tagja a kormánynak, s véleménye, nyilatkozatai kizárólag emberi autoritásának, hivatala jó hírnevének függvényében értékelhetőek.

Itt és most nem vagyunk kákán is csomót keresők, csak tudatosítanunk kell, hol vannak egy hivatal munkájának, lehetőségeinek határai. A kormánybiztosi hivatal nem sokban fog eltérni a miniszterelnök-helyettesi hivataltól, csakhogy a kisebbségi és emberjogi miniszterelnök-helyettesek kormánytagok voltak s hivatalaik a tárcák minden jogkörével rendelkeztek.

A leendő kormánybiztosnak, önkormányzati rendszer nem lévén, nagyon nagy tapintattal kell majd eldöntenie, hogy egy-egy kisebbség, szervezet, társulás képviselői mennyire komoly tekintélynek örvendenek a közösségben, közülük ki az igazi emberjogi harcos, és ki az önjelölt, ki látja a kisebbségi szerveződésekben a önrendelkezés és önmegvalósítás lehetőségeit és kis csak a pénzt. Ki véd jogot és ki nyugdíjas kis állást. Ki beszél 6 vagy 6 ezer ember nevében, és ki beszél csak magáért a kisebbség mögé bújva.

Ha az új kormánybiztos ebben a kérdésben nagy bizonyossággal és otthonossággal mozog majd, akkor már volt értelme egyáltalán létrehozni a hivatalt. A kisebbségi érdekvédelem ugyanis az etnobizniszen túl kezdődik. Addig csak ártalmas daganat a kisebbségi közösségek testén.