Az én Moszkvám

Mentek, mendegéltek, egyszer csak szembe jött velük egy elhanyagolt külsejű egyén. Ahogy közeledett, Bandika odasúgta Ervinnek: tetszik emlékezni arra a vicces kis szójegyzékre, amely angol–keletszlovák szótárként terjedt a multicéges alkalmazottak közt az internet hajnalán? Igen, mé? – szívott egyet a puha dobozos Lucky Strike-ján Ervin. Hát mert volt benne egy kifejezés, hogy angolul you are old fashioned, azt keletszlovákul úgy mondják, ši jak jebo z lesa.

Szerintem ezt a szócikket erről a polgárról írták, aki itt közeledik. Na de az illető magabiztos léptekkel közeledett, sem nem gyorsan, sem nem lassan, tempója megbízhatónak volt mondható. Adjon Isten szép jó napot – köszönt a két barát. Maguknak se kevesebbet – köszönt vissza amaz, majd elővett egy márciusi Új Szót. Pontosabban csak egy lapot, szélén még látszott a dátum: 1978. 03. 19. Ezt hallgassák, szólt az elhanyagolt, és olvasni kezdte. A Szovjet föld, szovjet emberek című rovatban jelent meg az a kicsiny, ám jövőbe mutató írás, művészeti témában.

„Fiatal képzőművészek mutatkoztak be Az én Moszkvám című kiállításon. Több mint száz képzőművészeti alkotást láthatott a szovjet főváros műértő közönsége az egyik moszkvai kiállítóteremben. A tárlatot az Oroszországi Műemlékvédelmi Társaság az OSZSZSZK Művészeti Szövetségével karöltve rendezte. A tárlat fő témája: a szovjet főváros forradalmi múltja, valamint jelene. Az ifjú művészek alkotásaikban gyermeki közvetlenséggel mutatták be a város mai képét, széles utcáit, csendes parkjait, gyönyörű épületeit.” Az elhanyagolt külsejű illető összehajtotta az újságlapot, eltette, további szép napot kívánt, rántott egyet a hátizsákjából kilógó zsinóron, majd diszkrét robajjal felszállt a világűrbe. A tájat a korábbinál is kitartóbb csend vette birtokba.

A fiúk már majdnem az őszi búzánál jártak, amikor Ervinnek szólhatnékja támadt. Maga szerint mi volt ez? – kérdezte bele a nyirkos hét fokba. Bandika feltolta a fejére Eisbör márkájú sísapkáját, amelyet még sosem használt rendeltetésszerűen (nem síelt benne, és nem is fog). Szerintem ez nem volt más, mint egy járványügyi óvintézkedés. Ugyanis azt mondták, illetve jelentették be, hogy amilyen óvintézkedések most jönnek, kellemetlenek lehetnek, bizonyos esetekben fájók. Mé, maga szerint mi volt ez? – kérdezte meg Bandika is. Ervin egy korlátolt felelősségű túrótorta (kft) tekintetével felelt. Mint mondta, meglátása szerint az iménti, meglepőnek, elrettentőnek vagy épp példásnak szánt, de lényegében mégis csak szánalmasra sikerült produkció jelentősége ismételten aláhúzza az ókor óta ismert nagy igazságot, miszerint hülyétől is lehet okosat tanulni.

A szerző a Vasárnap munkatársa