Az emberiségre leselkedő veszélyek

Az első és egyetlen alkalom, amikor élesben bevetettek nukleáris fegyvereket. De mennyi minden más is leselkedik ránk! Az Egyesült Államok döntése politikai jellegű volt: két városra dobtak bombát, nem szoros értelemben vett katonai célpontokra, hiszen a cél az azonnali kapituláció kikényszerítése volt. Ez a szemlélet a mai napig tartja magát. A nukleáris fegyverek fenyegetésre, politikai célok elérésére szolgálnak. Az emberiség szerencséje, hogy nem vetették be eddig közvetlen katonai műveletben Japán óta.

Az atomhatalmak száma nem csökkent. Míg a Szovjetunió hamar behozta az USA-t a II. világháború után és kifejlesztette saját bombáját, szépen lassan követték őket kisebb országok a saját fegyvereikkel. Atomsorompó-egyezmény született, hogy az atomhatalmak számát lehetőleg alacsonyan tartsuk. Minél több ilyen eszköz van odakint, annál nagyobb a kockázat, hogy az egyik ország élére egyszer csak egy felelőtlen vezető kerül.

Ráadásul (szerencsére?) nemcsak az atomrobbanást kellett tudni reprodukálni, hanem az eszközöket is, amelyek a nukleáris tölteteket célba juttatják. Ez a mai napig nem egyszerű, látjuk gyakran, hogy Észak-Korea vagy Irán hogyan igyekszik tesztelni nagyobb hatótávolságú rakétákat, nem mindig sikeresen. A földről és tengeralattjárókról indítható rakéták, repülőgépek fejlesztése töretlen, ma is lopkodják a technológiát, Peking, Washington és Moszkva egymáson tartja fürkésző tekintetét.

A nukleáris csapás mellett az emberiség nem volt rest, és az elmúlt évtizedekben biológiai, kémiai és például kiberfegyvereket fejlesztett ki. Hogy a kínai Wuhan városában lévő laboratórium, a 90-es években meglovasított szovjet atomeszközök vagy az oroszok által civil közegben bevetett katonai idegméreg (Szkripal-ügy) a veszélyesebb-e, nehéz eldönteni.

Az biztos, hogy a nukleáris robbanás gombafelhője sok generációnak a retinájába égett, mint az emberiséget fenyegető végzetes csapás. Tény, nehéz ezt látványosabban pár másodpercnyi terrorba sűríteni. De ne felejtsük el, hogy sok más úton is készek vagyunk a létformánk megsemmisítésére, és ezekre jóval kevesebb figyelem jut. Nem szólva arról, hogy simán a klímaváltozás vagy egy nagyobb kibertámadás pár logisztikai és pénzügyi központ ellen képes lehet a sűrűn lakott településekből valódi emberi poklot faragni, ahol hirtelen mindenki más farkasává válik.

Ahogy azt Tom Lantos, magyar származású amerikai képviselő mondta, a civilizáció hártyája papírvékony. Bármikor átszakadhat. Ráadásul sokkal több dolog átszakíthatja, mint egy atomcsapás. Ennek évfordulója jó alkalom arra, hogy általában az emberiségre leselkedő veszélyeket átgondoljuk egy pillanatra és felmérjük azt a többi fenyegetést, amit magunk állítottunk elő saját magunkkal szemben.