Az elűzött sárkány

Már az is meglepő, hogy a számos kis atollból álló szigetcsoport egyáltalán szuverén lehet, a gyarmatok függetlenedési hulláma idején mégis sikerült kivívnia önállóságát az Indiai-óceán stratégiailag fontos helyén fekvő köztársaságnak. A határozott muszlim identitással rendelkező néhány százezres népesség sokáig India árnyékában gyarapodhatott. Egyrészt a messze földön híres turizmusának, illetve a nagyhatalmak érdeklődésének köszönhetően, amely koronként változott. Az Egyesült Királyság egy ideig tengeri bázist tartott itt fent, amely végül sokat vándorolt az Indiai-óceánon, a szovjet–amerikai verseny nem egy sziget sorsát befolyásolta arrafelé.

Ma alapvetően más a helyzet. A földrajzilag Indiához közel eső szigetre Peking vetett szemet. Éppen azért, hogy Delhit nehéz helyzetbe hozza, és a fokozatosan épülő indiai flottát megelőzve egy új kínai bázis alapjait tegye le. India és Kína évtizedek óta versenyez a regionális befolyásért, amely a kínai kereskedelem bővülésével egyre fontosabb a pekingi kommunistáknak. Tengeri kereskedelmük közel négyötöde halad el a Maldív-szigetek mellett, amely így az Egy övezet, egy út tervben fontos szerepet kapott.

Ezt szolgálta ki az eddigi államfő – aki véletlenül éppen a korábbi, 30 évig uralkodó diktátor féltestvére. A nemrég lezajlott választás előtti nagy kampányban nyitotta meg a fővárost és a repülőteret összekötő új hidat, amely kínai beruházásként épült, emellett a kínaiak egy nagy kikötő építésébe is belefogtak.

Az ellenzéki jelölt viszont éppen azt hirdette kampányában, hogy kiszabadítja a szigeteket Kína öleléséből és visszavezeti az indiai nagytestvérhez. Nem véletlenül: ez az ő helyzetükben létkérdés. Az előző elnök a Kínával való nagy barátkozás közepette kilépett a gyarmatokat felváltó Brit Nemzetközösségből is 2016-ban, törést okozva ezzel a nyugati kapcsolatokban.

A mostani választás tétje az volt, hogy megszabaduljanak a diktátori hajlamokat mutató Abdulla Jamín Gajúmtól: az államfő legfelsőbb bírósági bírákat fogatott el, ellenzéki vezetőket száműzött vagy börtönzött be, pártirodákat rohantak le az emberei, elhallgattatta a kritikus médiumokat és civil szervezeteket, és mindent megtett, hogy ellenőrzése alá vonja a bíróságokat, csak hogy hatalmát biztosan megtarthassa. Eközben durva korrupciós hírek kaptak lábra körülötte, amelyeket a hatóságok nem mertek – eddig – feltárni. A gyanú szerint a pénzek egy része a kínai beruházásokból származott.

Veresége megmutatta, hogy hiába nyer meg Peking ilyen-olyan úton politikusokat magának, attól ez még egy demokráciában nem feltétlenül adható el hosszú távon.

Ahogy korábban a nagy Kína-barát Malajzia is megfordult, most a Maldív-szigeteken volt a sor, hogy megmutassa a világnak: demokráciában a polgárok önmagukért vállalt felelőssége a legfontosabb.