Az eltűnt vírus nyomában

Ezek álhírek voltak, amelyeket múlt héten a National Geographic szedett darabokra. Ahogy az ilyen álhírek terjednek gond nélkül napokon át, úgy dolgoznak sokkal komolyabb erők a saját dezinformációs műveleteiken.

Érdekes módon az Egyesült Államok sem tartotta magát e kezdeményezéséhez a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. Peking pedig proaktív üzemmódba váltott, míg Moszkva a szokásos módon az egyéb, létező narratívák közül válogatja ki, hogy melyik felerősítése szolgálja az érdekeit. Mostanra a sajtó egyik fele azzal van tele, hogy a kínaiak milyen sikeresen állították meg Vuhanban a fertőzést. Alig egy-egy új esetet regisztrálnak – állítólag. A sajtó kevésbé hangos másik fele ezt máshogy látja.

A német kormány járványügyi tanácsadója, Christian Drosten professzor, aki egyben a berlini Charité Kórház vezető virológusa, arról beszélt nyilvánosan, hogy a kínai adatok egészen biztosan mesterségesek. Józan ésszel is kizártnak tűnik, hogy az egyik legfertőzöttebb területen mintegy varázsütésre eltűnik a vírus. Az egész nyugati kutatóorvos-világ arról beszél, hogy vajon hányszor és hogyan marad meg, tér majd vissza a koronavírus a következő másfél évben. Tanulmányok tucatjai modellezik ezt. Ehhez képest Peking bejelenti, hogy véget ért a járvány. Miért?

Alapvetően gazdasági okok hajthatták a Kínai Kommunista Pártot, hogy véget vessen a karanténnak. A kínai gazdaság és annak növekedése az ország társadalmi békéjének záloga. Ezt nem kockáztathatja. Ráadásul a sikersztori úgy kellett a pekingi vezetésnek és Hszi elnöknek, mint egy falat kenyér. Eredetileg ez a történet egész máshogy indult: november végétől január közepéig a párt helyi vezetése nem akart tudomást venni a vírusról, dacára az orvosok figyelmeztetéseknek, megágyazva ezzel a katasztrófának. Ezért – az idejében meghozott intézkedések hiányában – közel 175 ezer kínai utazhatott el a tartományból még a januári karantén bevezetéséig, tömegrendezvényeket is tartottak, mígnem jött a 180 fokos fordulat.

Ezután a kínai vezetés rágyúrt a problémára, tényleg kórházak kezdtek kinőni a földből, bár a kínai köztévé és a néha a cenzúrán átjutó helyi posztok egészen más képet mutatnak a vuhani egészségügyi viszonyokról. Az, hogy most hivatalosan „nincs” beteg, inkább azt jelentheti, hogy a Párt meghozta a döntést: ideje, hogy újrainduljon a gazdaság. Azok az amerikai újságírók, akik még januárban segítettek feltárni a koronavírus-járvány valódi méretét, nemrég lettek persona non graták, Kína kiutasította őket a területéről, még Hongkongból is.

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a hagyományos kommunista forgatókönyv szerint nem pontosan az, amit a párt szócsövei mondanak. Úgyhogy óvatosan a hírfogyasztással, ha a toll olyanok kezében van, akiket a párt fizet, nem pedig az olvasó.