Az előszobázás vége

Szombatra virradóra EU-tagként ébredünk. Ez teljesen biztos. A kilátásba helyezett ünnepségek zajától talán a szokottnál fáradtabban, de a hét végén majd kialusszuk magunkat. Aztán jönnek a hétköznapok, amelyek egyelőre nem hoznak sok változást, legfeljebb némi áremelkedést. A gazdaság működtetésében azonban már aligha lesz ilyen zökkenőmentes az átmenet. Az európai piac részeseként új adminisztratív teendők sokasága nehezíti majd vállalkozóink, vállalataink mindennapjait. Ennek már jó néhány előjele mutatkozik, jóllehet felelős politikusainktól az ország csatlakozási felkészülését számon kérők rendre azt a választ kapják: a felmerülő problémákat megoldjuk. Tény, a korábbi brüsszeli figyelmeztetéseket komolyan vettük, és mára már biztos, hogy szombattól – akárcsak a többi most csatlakozó ország – az unió piacára lépéskor Szlovákia sem szembesül különösebb védelmi intézkedéssel. A gyakorlatban ez egyebek között azt jelenti, hogy a leginkább kifogásolt élelmiszeriparban eleget tettünk azoknak a szigorú közegészségügyi követelményeknek, amelyek figyelmen kívül hagyása az uniós piacra lépéskor kizáró ok lehetne. Az ország felkészülését illetően nyilvánvalóan akkor derül fény mulasztásainkra, ha már „élesben” kereskedünk a többi uniós tagországgal. Akkor derül majd ki, hogy a vállalatok, vállalkozók felkészültek-e például az unión belüli kereskedelem adminisztrálására, a könyvelés új mozzanataira. Mert változásból bőven kijut annak, aki továbbra is eladni vagy venni akar uniós piacon. Kiderül, a gyakorlatban milyen színvonalon bírjuk az angolt, a németet, a franciát stb. Kiderül, eligazodunk-e a másik ország paragrafusaiban (olvasom: az unió teljes törvénytára mintegy 80 000 oldalnyi). Az is kiderül, a megszokott gazdasági környezetben és szabályok között már eligazodó kis- és középvállalkozó talál-e felkészült hivatalnokot, könyvelőt, aki pontosan megmondja, mi a teendője az új szabályozási viszonyok között, jóllehet ugyanazzal az európai országgal kereskedik továbbra is, amellyel eddig.

Bizonyára nagy lesz a kereslet nálunk is azok iránt, akik kezdettől otthonosan mozognak az új gazdasági körülmények között. Aki még nem tanulta meg, mi a teendő, az – ha talpon akar maradni – nagyon gyorsan rákényszerül az új ismeretek elsajátítására. Van rá példa, hogy a régiókban, a vállalatoknál gyorsabban megértették a csatlakozással járó teendőket, a lehetőségek kiaknázásának útját-módját, mint a végrehajtó hatalomban. Bizonyíték erre például, hogy a térségekből – az uniós támogatások elnyerését megpályázandó – több mint félezer színvonalas tervezet futott be az illetékes minisztériumokba. A tárcák pedig – szakember híján – alig győzik elbírálásukat. Az ilyen mozzanatok legalább némi reményt keltenek az uniós tagságot türelmetlenül, ugyanakkor sok aggodalommal várók körében a tekintetben, hogy nem fizetünk majd elviselhetetlenül sok tanulópénzt az új játékszabályok elsajátításáért.

Évek alatt közhellyé vált, hogy az EU előszobájában vagyunk. Vége az előszobázásnak.