Az elejtett fáklya

Vladimír Mečiar a sokak megelégedésére döglődő HZDS-t hagyta ott, Lucia Žitňanská egykori miniszterelnök-helyettes pedig az átalakuló SDKÚ-t. E szimbolikus aktusokkal végleg lezárulni látszik a Dzurinda-éra (1998–2006) folytonossága a Fico-érával (2006–201?), és fokozatosan kialakul Szlovákia új politikai valósága. A változások nagyobbak, mint ahogy első ránézésre tűnhet. Az ún. politikai baloldalon megtörtént a váltás a ’90-es évek zsigeri nacionalista-posztszocialista erőitől a Smer professzionálisan opportunista, a nacionalizmust általában számító érdekből használó politikájához. Menet közben nemcsak a paternalista elvárásokat mindenkinél jobban meglovagoló HZDS számolódott fel, hanem háttérbe szorult a nacionalista politika egykori állócsillaga, az SNS is. Ján Slota kiválása után – szintén friss történet! – itt a fáklya átadása talán Marián Kotleba egy hónappal ezelőtti sikerével vált véglegessé egy szintén profibb, és elsősorban romaellenes új generációnak. A jobboldal is teljesen megváltozott, de a változás életképessége teljesen más, mint a baloldalon volt. A Dzurinda-érából nevükben formálisan még megmaradt erők egyöntetűen konzervatívabb irányba indultak el. Az MKP-ból a Híd kiválásával, a KDH-ból a NOVA és egyes egyéni képviselők távozásával, az SDKÚ-ból pedig a Dzurinda-féle csapat háttérbe szorulásával (és most Žitňanskáék lelépésével) vált regresszívebb erő, mint volt 2006 előtt. A Dzurinda-féle kormányok keresztény-konzervatív értékekkel átitatott liberalizmusának ma nincs igazi örököse. A romatelepeken hőzöngő, Kaník-féle SDKÚ nagyon messze van ettől, és nem is szándékozik visszanézni; az MKP és a KDH ezt soha nem is ambicionálta; a Híd pedig máig sem tudott egyértelmű választ adni küszködésére, liberális és konzervatív énje Dr. Jekyll és Mr. Hyde féle folytonos harcára. Az új pártok egytől egyig professzionális populisták kezében vannak, a magát liberálisnak becéző SaS pedig sok minden, csak nem az. Jól látható ez a döbbenetes tényállás azon is, hogy a szlovák jobboldal Besztercebányán képtelen volt egy ésszerű romapolitikát szembeállítani Kotleba demagóg „megoldásaival”. A baloldalon tehát megtörtént az átmenet. Az egykori HZDS–SNS–SDĽ-szavazók ma is tudnak kire voksolni. De vajon az miként lehetséges, hogy miközben Szlovákiában ma még mindig élnek, éreznek, gondolkoznak és remélnek azok a liberális szavazók, szlovákok és magyarok, akik 1998 után a mečiarizmus leváltásának élharcosai voltak, de valójában egyetlen párt sincs, amely igazán fel akarná és tudná vállalni őket. Aki képviselni szeretné őket. Vajon lesz, aki lehajol a jobboldali progresszivitás elejtett fáklyájáért? Vagy a mečiarok ideje után a žitňanskáké is lejárt?