Az egészségbiztosítás útvesztőjében, avagy Gubík, a szlovák beteg?

Még akkor sem, ha ezért alkotmányt módosítanának, merthogy Szlovákia ezt a mondatot az ország törvényhozása által ratifikált Emberjogi Alapokmányból vette át, s a nemzetközi norma e kis országban jogforrás. Hogy minderről mit mond az illetékes Alkotmánybíróság, meglátjuk, s ennek fényében valószínűleg azt is megtudjuk, mit mond az Európai Emberjogi Bíróság.

Idáig tehát tisztában vagyunk azzal, hogy e sorok írója jogtalanságot tapasztalt, s véleményét ez alapján szellőzteti. Más viszont a helyzet azzal a friss hírrel, mely szerint Gubík Lászlónak megszűnt az egészségbiztosítása.

Az egészségbiztosítás (bár továbbra is szívesebben használnánk a betegbiztosítás kifejezést, mert jobb) Szlovákiában nem, vagy csak részben állampolgársági alapú. A szlovák egészségügyi járulékok rendszere nagy vonalakban 1996-tól érvényes, s az alapelv az, hogy minden ember, akinek megfelelő „jogviszonya” van, járulékköteles és biztosított egyben.

Azaz, függetlenül attól, milyen állampolgársága van, amennyiben Szlovákiában legális jövedelme van akár munkavállalóként, akár egyéni vállalkozóként, járulékköteles és egyben biztosított. Nem járulékkötelesek a szlovák fiatalkorú állampolgárok, akiket az állam biztosít (hogy hogyan, az más lapra tartozik), s ugyanez érvényes azon jövedelem nélküli állampolgárokra is, akik vagy a munkahivatalban bejelentett munkanélküliek, vagy a szociális háló valamely juttatására jogosultak. Az önkéntes munkanélküliek a minimális befizetés szintjén járulékkötelesek, egyébként nincs biztosításuk, és a járulékok nem fizetésével behajtható adósságot halmoznak fel.

Ugyanakkor tudni kell, hogy az EU 27 tagállamának egészségbiztosításai nem csereszabatosak, még csak nem is azonos elveken nyugszanak. Az európai biztosítási kártya az alapvető, az életmentő és sürgősségi ellátásra jogosít csupán, vagy pedig olyan beavatkozásra, amely a páciens biztosítójának országában nem végezhető el, s a biztosító téríti a külföldi kezelést.

Emellett uniós alapelv, hogy egy uniós polgárnak nem lehet két biztosítotti jogviszonya, amit persze rögtön felülír az a rendszer, amelyben a jogviszonyok különbözősége kettős járulékfizetésre kötelez – lásd a munkavállalásból fizetett járulék mellett pl. az egyéni vállalkozásból származó járulék, akárhány országban.

Gubík László – bár szerinte és mások szerint is törvényellenesen – elveszítette szlovák állampolgárságát. Szlovákiai állandó lakhelye nincs (ha lenne, akkor kellene alapjárulékot fizetnie, ha nincs munkaviszonya és jövedelme), semmilyen egyéb más jogviszonya nincs (nem vállalkozó, nem szlovák diák, nem munkavállaló – ekkor még lakhely sem kell). Jelenlegi helyzete szerint magyar állampolgár, Magyarország területén rendelkezik hallgatói jogviszonnyal, ami alapján a magyar Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) biztosítottja, s amíg nappali tagozatos hallgató, addig a biztosítását a magyar állam állja. Ebben a helyzetben Gubík Lászlónak más EU-országban nem lehet biztosítotti jogviszonya, ha csak nem vállalkozik vagy nem vállalt munkát valamely, tetszőleges uniós államban.

Gubík László ügye emberjogi kérdés, a 21. század Kelet-Európájának egyik alapvető nemzetközi és emberjogi kérdése. Gubík László biztosítása nem emberjogi kérdés, mert azon alapelv, mely szerint mindenkit megillet a térítésmentes egészségügyi ellátás, az ő esetében a magyar OEP által megoldott kérdés. S hogy Európában a biztosítási elosztórendszerek nemzetállamiak, más kérdés. Nehéz és megválaszolandó, de nem itt és nem most.