Az egészség a legfontosabb?

Minden rosszban van valami jó. A rossz a koronavírusban az, hogy neki „köszönhetően” egyedülálló lehetőség nyílik az emberi viselkedés ellenmondásainak tanulmányozására.

Amikor gratulálunk valakinek, általában az egészség az első, amit kívánunk neki. Ha azt mondjuk, „boldog születésnapot”, a leggyakoribb válasz, hogy „köszönöm, csak egészség legyen”. A babát váró párok is általában azt mondják, mindegy, kisfiú lesz-e vagy kislány, csak egészséges legyen. Amikor azt kutatjuk, az életben mi a fontos az embereknek, az egészség akkor is mindig a legfontosabb értékek között szerepel. Mindebből jogosan következtethetünk arra, hogy az egészség megőrzése vágyaink netovábbja.
Legalábbis elméletben.

Mert a gyakorlatban mit látunk? A vírus megfékezése, vagyis egészségünk védelme érdekében nem tanácsos utazgatni és nem szabad tömegrendezvényeket tartani. Józan ésszel gondolkodó ember ezt megérti. De vajon be is tartja? Ismerősöm mesélte, hogy múlt héten Ausztriába készült síelni. Reggel felhívta őt egy barátja, aki ötvenfős társasággal készült ugyanoda, de kiderült, hogy a síközpontban megfertőződött egy nő. Erre mind az ötvenen lemondták a kirándulást. Ettől az ismerősöm is gondolkodóba esett, és hosszas, mondhatni kínkeserves mérlegelés után úgy döntött, hogy ő sem megy. Hozzáteszem, csupa fiatal, egészséges emberről van szó, olyanokról, akiknek feltehetőleg erős az immunrendszere (hogy mennyire erős, az persze csak akkor derülne ki, ha küzdenie kellene a betolakodóval).

Ugyanakkor mások, fiatalok és idősek elutaztak, abba a síközpontba is, meg máshova. Például az említett síközponttól húsz kilométerre az az öt szerencsétlen cseh, akinek nem a vírus, hanem a lavina lett a végzete.

Az egészség a legfontosabb, mégis sokan veszettül röpködnek, kihasználják, hogy most még olcsóbbak a repülőjegyek. Instagramon üzengetnek az itthon maradó „betojiknak”, mondván, hisz ez a vírus ugyanolyan, mint bármelyik más, ha elkapjuk, majd Paralennel meg C-vitaminnal kifeküdjük. Lehet, hogy politikailag nem korrekt, amit mondok, de ez akkor is totális felelőtlenség.
Aztán itt vannak azok, akik már korábban befizettek egy külföldi útra. Az ismerősöm is ezer eurót bukott azzal, hogy lemondta a már korábban befizetett síelést. Megértem, hogy ilyenkor nagyon nehéz dönteni, hiszen nem vagyunk milliomosok. Az ember már tervezgetett, örült, sok pénze van benne, s most hagyja elveszni?

Jó, persze, az egészség, de... Inkább reszkírozza, talán nem betegedik meg?!
Mindenkinek joga van az önámításra. Az más kérdés, hogy a hazatérők közül másnap sokan nyugodtan bemennek munkába. Üzletbe, postára járnak, felülnek a villamosra...
És nem fér a fejükbe, miért menekül előlük az a sok hülye, ha elköhintik magukat.