Az atléta lóhalála

Lóhalálában kellett dönteni, és úgy fest, az atléták túlélték: Budapest rendezhet 2023-ban atlétikai világbajnokságot, ekkora politikai összeborulást régen látott a magyar választó. A fővárosban nagyot nyerő ellenzék és főpolgármestere retorikájában évek óta szembeállítja a sportot és az egészségügyet. Bárgyú szintre lehúzva ez így nézett ki: focistadion vagy lélegeztetőgép. Ebből az idei önkormányzati kampányban stadion kontra CT lett, ez jóval pragmatikusabb ellentétpár, amennyiben az új budapesti vezetés a város kórházainak és egészségügyi ellátásának rendbetételét tette ígéretei élére.

Ha Budapest egészségügyi vébét rendezne, vajon milyen helyezést érne el? (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester)

Szimbolikus karácsonyi kérdés. A Fidesz-hatalommal szemben állók számára a futball a leggyűlöltebb jelképe a kurzus kivételezésben és teljesítménynélküliségben megnyilvánuló önépítésének. Az új focistadion az ellenzéki retorika szimbóluma a lepusztult egészségüggyel szemben, amelynek nagy megyei kórházai látványos javuláson mentek keresztül a fővárosi intézmények zöméhez képest.

E közhangulat és ellenzéki célpont áldozatjelöltje a magyar atlétika lett; egy olyan sportág, amelybe nem ömlöttek az állami és taoadókedvezményes milliárdok, mint a labdás látványsportokba, miközben az egészségügyhöz hasonlóan leépült atlétika évek óta életjeleket mutatott, világversenyeken jelentősebb teljesítményeket, szegényes körülményei ellenére.

„A Momentumnak az volt az álláspontja, hogy Európa legegészségtelenebb és legkorruptabb országában nem kell még egy stadion.“ (Fekete-Győr András, a Momentum elnöke)

Csak hát az atlétika, amely normális esetben a sportok sportja, egy alapsport, a mindennapi testnevelés legfontosabb része, a mozgásfajták alfája és omegája, nos, ez a sportág a bűvös és szimbolikus politikai szlogen, a stadion szó alá szorult. Így került veszélybe a Csepel és Ferencváros lepukkant rozsdaövezeti határvidékére tervezett atlétikai centrum építése, amely persze stadion, ha atlétikai stadion is - az elégedetlen választó pedig nem tesz különbséget lelátó és rekortán, kapu és futókör között. Stadion, punktum. És közben felvetődhetett az is: vajon nem lehetett-e volna a 190 milliárdos új Puskás Arénába beépíteni egy széksorokba süllyeszthető futópályát körben.

„Csepel és Ferencváros egyaránt ellenzéki többségű képviselőtestülete is támogatja az atlétikai világbajnokságot, tehát eldőlt, hogy a 2023-as világbajnokság Budapesten megrendezhető.“ (Gulyás Gergely kancelláriaminiszter)

Hamar kiderült azonban, hogy ezúttal régen látott politikai kompromisszum alakulhat ki; a felek mintha együttműködésre ítéltetnének egy politikai alkudozással: az új fővárosi vezetés nem akart a 2023-as atlétikai vébé nemzetközi blamával járó meghiúsítója lenni, viszont egészségügyi fejlesztéseket akart kicsikarni a kormánytól, amely meg nem óhajtotta a háborút.

„Jó az előterjesztés, bölcsen döntenek, ha támogatják, én örömmel teszem. Vége a kampánynak, a működtetés a fontos, ezért akár olyan kormánnyal is együtt kell működni, amivel nem ért valaki egyet.“ (Pokorni Zoltán, a XII. kerület fideszes polgármestere)

A történet még nem ért véget, a hagyományos magyar szembenállás hozhat csavarokat; a békülékeny üzengetések után van egy budapesti határozat, amely kormányzati megerősítésekre vár - papíron is. A labda a kormányfő térfelén pattog.

„A kormány határozata arról szól, hogy teljesítik az atlétikai vb-t befogadni képes sportlétesítmény megépítéséhez szabott feltételek egyötödét. Kezdetnek jó.“ (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester)

Orbán Viktor szenvedélyes sportszeretete, ez a foci tekintetében igazán vak és egyoldalú érzelem éveken át nem vitt el szavazatokat a Fidesztől, inkább a sportkedvelő magyarok összetartozási élményeit, a szimbolikus politizálást erősítette. Az olimpia elutasítása és a mostani konfliktus már azt jelezheti, a miniszterelnök mégis kikezdhető, gyengíthető e témán keresztül. Belépők már nem csak tornacipőben.