Autonóm vélemények

A nagy többség a párttól egy autonómiatervezetet várt és így is akarja majd értelmezni – pozitívan vagy negatívan, hozzáállástól és szimpátiától függően. A probléma az, hogy nem látni, kialakul-e valamiféle párbeszéd a tervezetről vagy az alternatív intézményekről, miközben elemi érdekünk, hogy sok szó essen arról, milyen módon lehet javítani a déli régiók helyzetét.  Az autonómiáról szóló vitával korábban az volt a fő gond, hogy a homályos fogalmat nem lehetett aprópénzre váltani, konkretizálni az elképzeléseket. Konkrét elképzelés híján mindenki azt lát bele egy fogalomba, amit csak akar – az SNS és a szlovák nacionalisták tartalomtól függetlenül az elszakadás első lépését, sokan a magyarság megmaradásának egyetlen zálogát, mások egy önálló kis államot az államban, a szlovák politikusok új generációja meg leginkább semmit, nem is tudják, miről van szó. Ehhez képest az MKP tervezetében konkrét, kézzel fogható célkitűzések vannak, amelyek legalábbis vitaalapként szolgálhatnak. Nagy szükség lenne rá, hogy a téma a közbeszéd részévé váljon. Nem véletlenül érezte szükségesnek maga a párt is, hogy a tervezethez csatolja a déli régiók lemaradásáról szóló részt és a nemzetközi példákat (a naprakész szlovák és angol fordítás viszont fájóan hiányzik, hiszen a vita párhuzamosan zajlik szlovák és magyar síkon).  Az önkormányzatiság kérdésében nincs sem társadalmi, sem pedig politikai konszenzus, a közösségünk nem tudja és nem is tudatosítja, mit szeretne. Az autonómia kérdése szinte annyira megosztó szlovákiai magyar viszonylatban is, mint szlovák körökben. Egyszerűen azért, mert a témára nem úgy tekintünk, mint ami konfliktusokat és problémákat rendez el, hanem úgy, mint amelyik konfliktusokat vált ki a többségi társadalommal. Mindez az elmúlt évtizedek hallgatásának eredménye. Aki valaha is megpróbált már közösségi ügyeket megoldani, legyen polgármester, civil aktivista vagy vállalkozó, abban biztosan felmerült az igény az alternatív intézmények iránt. A szlovák többség, vagy éppen az arctalan hatóságok nincsenek tisztában a déli régió igényeivel, a saját, közösségi problémáinkat pedig a legtöbb esetben a saját, közösségi érdekképviseleti szerveinken keresztül tudnánk elintézni. Képezheti vita tárgyát, hogy milyen területekre vonatkozhat a tervezet, lehet beszélni arról, milyen konkrét módon lehet megvalósítani a változásokat. Bele kellene kapcsolódnia a beszélgetésbe az összes releváns intézménynek és közszereplőnek. Azt azonban nem látni, hogy kinek van erre valamiféle terve. A következő pár hétben remélhetőleg ez is kikristályosodik. Ellenkező esetben tovább folytatódik a céltalan, átfogóbb koncepció nélküli kisebbségi politizálás.