Átjutni a tű fokán

Vannak nagyon súlyos dolgok, amelyek nem évülnek el. A kitelepítések gyalázata ilyen. Akad, amiben lehet engedni, de az el nem évülő ügyekben soha nem lenne szabad. Ilyenkor egységesen kellene kiállnia az egész magyarságnak, bármiféle kisebbségi érzés nélkül.

Ezért is volt igaza Kövér Lászlónak, amikor felmutatta és tűbe fűzte Somorján a magyarok kitelepítésének máig elvarratlan szálát. Korčokéknak csak át kellett volna venniük ezt a tűt, és kitisztítani, összevarrni az újra és újra felszakadó sebeket. Nem ezt tették, inkább látványosan felháborodtak. Diplomáciai jegyzéket küldtek Magyarországnak, amiben arra kérték a magyar felet, hogy „tartsa magát a diplomácia szabályaihoz, és előzetesen tájékoztassa a szlovák felet az állami tisztségviselők látogatásának céljáról”. Visszautasították továbbá, hogy Szlovákiát Felvidéknek nevezzék magyar politikusok. Nekünk pedig újra és újra ezt kell tennünk, felmutatni és tűbe fűzni az elvarratlan szálakat, amíg igazságszolgáltatást nem kapunk. Különben úgy is kezelnek, láthatjuk a mai napig ürügyként használt Beneš-dekrétumok példáján.

Vannak dolgok persze, amelyekben nem értünk egyet. Utoljára akkor találkoztam Kövér Lászlóval, amikor jó pár éve újságírókat hívott háttérbeszélgetésre a parlamentbe. Nem emlékszem, hogy már akkor is szó volt-e bármiféle háttérhatalomról. Arra viszont igen, hogy csillogó szemű pályatársaim, akik még jobban meg akartak felelni az egyre direktebb elvárásoknak és a kézi vezérlésnek, alázatosan kérték a házelnököt, járjon közbe a Fidesznél egy újságírói kamara létrehozása érdekében. Olyan saját kamarát vizionáltak, amely majd megmondhatja, ki lehet újságíró Magyarországon és ki nem. Az országgyűlés elnöke pedig ahelyett, hogy azt felelte volna nekik, gyerekek, ez micsoda hülyeség, én mindvégig azon leszek, hogy független és szabad maradjon a magyar sajtó, inkább csak bólogatott.

Nem mindig lehet egyetérteni Szijjártó Péterrel sem, ha több tiszteletet követel a magyaroknak, azok után például, amikor aggályos, a demokráciát, jogállamiságot csorbító törvényeket hoznak, és ezt a világ több országából aggódó tekintettel figyelik. Nem lehet elvitatni, megkérdőjelezni viszont azt a tudatos munkát, amit a magyar nemzet, a határon túli és a szórványban élő magyarság összefogásáért tesz a Fidesz. Lehet persze vitatkozni például azon, hogy megfelelően osztják-e el a határon túlra jutó pénzeket. De arról nem, hogy adnak-e támogatást a határon túli magyarságnak. Lehet vitatkozni azon is, hogy a saját javukra vagy a határon túl élő magyarok szempontjait figyelembe véve avatkoznak-e be a helyi politikába. Egy dologban nem lehet vitatkozni, hogy kiállnak-e a közös nemzeti érdekekért, amikor kell.

Kövér László most is megtette. A kitelepítésekkel kapcsolatos mondatai tűélesek voltak és ültek. Még akkor is, ha ebben az esetben nagyon nehéz lesz átjutni a tű fokán.