„Át-HÍD-aljuk” a problémát…

Úgy látszik, hogy az óvatlan kijelentésekben nemcsak Eduard Heger jeleskedik, hanem az „összefogás” narancs platformja is. Legutóbb a Szövetség Híd platformja olyan elképzeléssel rukkolt elő, amellyel egyértelműen jelezték: nyerni kell bármi áron (akkor is, ha nem érdemeljük meg). A „narancs részleg” három százalékra szeretné csökkenteni a parlamentbe jutási küszöböt. A februári közvélemény-kutatások eredményének tükrében ez a célkitűzés érthető, hiszen a Focus ügynökség szerint 4 százalék felett voltak, az AKO eredménytábláján pedig közel a kettőhöz. Arányaiban véve ez éppen 3% lehet. Vagyis nem kell ide több szavazó, csak le kell csökkenteni a határokat…?! Másban nem is nagyon reménykedhetnek, hisz a támogatottságuk évek óta stagnál vagy épp csökken. Nehéz elfogadni ezeket a számokat, de mint tudjuk, minden éremnek két oldala van…

Milyen hatással lehet a parlamentbe jutási küszöb csökkentését szorgalmazó javaslat a szavazókra? Persze, a cél a parlament, de ez így nem túl hiteles. A mögöttes tartalom az, hogy „bármi áron”. Azt üzenik nekünk: nem számít, ha a szlovákiai magyarság megoszlik, legalább egy „szelet a sokízű tortából” bent lesz. Csakhogy ez nem így működik. Tekintsünk csak vissza a múltba, s a következőt fogjuk látni: volt egy magyar párt, majd kettő, majd jött a harmadik, s a kettőből egy negyedik, jött egy átalakulás, keveredés, és most már nem is tudjuk, hol tartunk. Egy maréknyi emberre ennyi út? Ugye még tisztában vagyunk azzal, hogy mi vagyunk a kisebbség?

A kisebbség akkor működik jól és erősen, ha van egy szilárd képviselete, de valahogy az elmúlt húsz esztendőben ez szétesett. Eltűnt a „Péter kőszikla”. Alapvetően a magyar mentalitás nem igazán hajlamos a kompromisszumra, hisz a belénk kódolt nacionalista éra és a büszkeség mindig előhozza a „márpedig én tudom” névre keresztelt vadállatot. Amikor túl sokan tudják, szerintük mi a helyes, akkor túl sok klikk alakul. Azzal, hogy három százalékra csökkentjük a bejutási határértéket, nem leszünk előrébb. Bejut a Szövetség, a Magyar Fórum, talán még egy noname párt is lehetőséget kaphatna, s végül a törvényhozásban fogják egymást marni a „felvidéki magyarok”. Attól, hogy bent leszünk, a cicaharc még nem szűnik meg, és nekünk sem lesz jobb. Nem az a baj, hogy nincs magyar érdekképviselet a parlamentben, hanem az, hogy lerágott csontokon marakodnak a politikusaink az országház falain kívül.

Úgy néz ki, hogy a Szövetség kifogyni látszik a bevethető emberekből (nincs elég szavazója) – ezért ha nem megy ésszel, megy majd csellel? Nem olyan sok az az öt százalék – az egyik Focus-felmérés adatai szerint a Szövetségre 4,5% voksolna, s a Magyar Fórum közel 2%-ot kapna, ami már 6,5%... Lenne, ha nem lennénk egoisták, nagyravágyók és önös érdekemberek. Politikusaink a szavazók rokonszenvét talán azzal nyerhetnék el, ha végre felvázolnának egy igazán jó tervet közösen az itt élő magyar polgároknak Kassától Pozsonyig, szépen lassan beállnának melléjük, velük élnének és szenvednének, s utána majd a 8%-ot is megkapnák. De egyszerűbb fundálkodni, mint leereszkedni…