Ámítsuk magunkat!

Demagógia. Az idegen szavak szótára szerint görög eredetű szó, jelentése népámítás, a tömegek tudatos megtévesztése hazug ígérgetéssel és az érzelmek felelőtlen felszításával. Demagóg politikusnak lenni azonban korántsem olyan könnyű feladat, mint azt sokan gondolnánk. Első látásra ugyan egyszerű a recept. A cél, hogy minél tovább maradjunk az ország kormánykerekénél, hiszen ez a legjobb módja annak, hogy megszedhessük magunkat. Ehhez persze minél több választóra van szükségünk, akiket csak úgy nyerhetünk meg, ha fűt-fát ígérünk nekik arra az esetre, ha megválasztanak. A demagóg politikai ígéretek azonban olyanok, mint az alkohol, minél többet iszik az ember, annál többet kíván. A politikusoknak napról napra újabb ígéreteket kell kitalálniuk, figyelmen kívül hagyva az ország valós érdekeit, arról már nem is beszélve, hogy a felelőtlen pénzszórásnak a következő nemzedékek isszák meg

a levét.

A jelenlegi szlovák kormánypolitikusoknak az elmúlt időszakban sikerült bebizonyítaniuk, hogy ha másban nem is, de a demagógiában verhetetlenek. E héten mégis elbizonytalanodtak, mára ugyanis eljutottak arra a szintre, hogy néha maguk sem tudják, egyes esetekben hogyan járhatnának a választók kedvében. Természetesen ezúttal is Robert Fico kedvenc témájáról, a benzinárakról van szó. Brüsszel ugyanis megszabta, hogy Szlovákiának növelnie kell a stratégiai olajtartalékait. Az ehhez szükséges több mint egymilliárd koronát állhatnánk a költségvetésből, és kifizettethetnénk a sofőrökkel, a benzin fogyasztói adójának a növelésével is. Az előbbi esetben az állam által elhanyagolt ágazatokban, az iskolaügyben és az egészségügyben dolgozó, gépkocsit nem használók tiltakozhatnának, az utóbbiban a sofőrök. A kormányfő azonban ezt is megoldotta. Felmérte, hogy kik vannak többen, és ennek alapján döntött.

Hogy nagyobb legyen a hatás, az állami tartalékalap kidolgozta a törvényt, amely szerint az ehhez szükséges pénzösszeget az autósok adnák össze, akikkel literenként 50 filléres pótdíjat fizettetnének. Az állami intézmény által kidolgozott tervezet persze csak arra jó volt, hogy a kormányfőnek szerezzen egy szép napot ezen a héten. A tervezetet természetesen lesöpörte az asztalról, és Ján Počiatek pénzügyminisztert bízta meg, hogy még az idei költségvetésből teremtsen elő egymilliárd koronát, ami a tartalékalap feltöltéséhez szükséges összeg 80 százalékát fedezné. Így persze rögtön más a helyzet, hiszen nem mi, autósok álljuk a számlát, hanem az állam fizet helyettünk. Hogy a költségvetést is mi töltjük fel az adóinkkal? Hogy míg Fico „nagylelkűen” 50 fillérekkel próbálja meg lefizetni az autósokat, addig Európában nálunk fizetjük az egyik legmagasabb benzinadót, a literenkénti ár jóval több mint felét? Kit érdekel? Fő, hogy a kormányfő e héten is eljátszhatta a maga kis szerepét a népe sorsát szívén viselő népvezérről, aki még a saját hivatalnokaival is szembeszáll, csak hogy nekünk jobb legyen. Köszönjük szépen, miniszterelnök úr!